Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Wagner Péter: A NATO szerepvállalása Afganisztánban és a magyar PRT
Wagner Péter tésben érdekelt kormányzati szerv képviselője. A PRT-ben a civil és a katonai vezetés egymás mellé rendelt, ám a külügyminisztérium munkatársa Berlinnek felelős, míg a katonai vezető elsősorban az ISAF-nek jelent.27 A német PRT nagy létszámának és a civil komponens viszonylagos túlsúlyának több oka is van. Egyrészt Németországban hagyományosan kényes kérdés a civil kontroll és a katonák külföldi bevetése. Másrészt a nagy létszámú katonai jelenlét részben az óvatos német túlbiztosításnak köszönhető, részben pedig annak, hogy a német csapatok logisztikailag teljesen önellátók voltak a városban, és mikor 2003 októberében átvették az amerikaiaktól az újjáépítési csoportot, a legközelebbi nemzetközi katonai erő Kabulban, a tartománytól több száz kilométerre állomásozott. A meghatározó (harminc fő körül) civil elem miatt a német PRT jelentősebb fejlesztési feladatokra is képesnek mutatkozott, mint az amerikaiak gyors hatásra törekvő programjai. A németek részt vettek a DDR-programban, támogatták a biztonsági szektor reformját, és hozzájárultak az infrastruktúra fejlesztéséhez is. Munkájuk hatékonyságát azonban csökkentette az a szakirodalomban gyakran hivatkozott tény, hogy a már említett óvatosság miatt a német PRT a tábort nyolcvan kilométernél távolabb nem hagyhatta el, és akkor is a feladathoz mérten hatalmas, egyes szakértők szerint túlbiztosított, akár húsz járműből álló konvojjal indult ki, bár a németek ellenőrzése alá tartozó tartományok (később Badakhshán tartományban is felállítottak egy PRT-t) a biztonságosabbak közé tartoztak.28 A harmadik - a legsikeresebbnek tartott - modellt az Egyesült Királyság valósította meg 2003 júliusától, amikor az OEF-től átvette a Mazar-i Sarífban és Majmanában működő PRT-t. A britek sikereiben nagy szerepet játszott a több száz éves gyarmati tapasztalat, a gerillaháborúkban alkalmazott hearts and minds műveletek, amelyekkel általában sikerült megnyerni a lakosság támogatását, bizalmát az adott területen működő felkelőkkel szemben. A brit PRT-k létszámukban 100-120 fő körül mozogtak, három-négy fős civil komponenssel kiegészítve (külügyminisztérium, fejlesztési minisztérium, USAID29). Elismertségükhöz, népszerűségükhöz hozzájárult az is, hogy újjáépítési csoportjukat a legsikeresebben igazították hozzá a körülményekhez. Bár a civil komponensnek brit és amerikai fejlesztési tagja is volt, a PRT nem kezdett bele a németekhez hasonló fejlesztési projektekbe, a civil szakemberek inkább stabilizációs tevékenységet végeztek biztonsági, önkormányzati és fejlesztési területeken, azért, hogy az általános környezet alkalmasabbá váljék az NGO-k által végrehajtható klasszikus fejlesztési tevékenységhez.30 A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a helyi kormányzóval és hivatalával gyakorta tartottak egyeztetéseket, segítettek koordinálni az afgán szervek munkáját, gyors hatású programokat finanszíroztak vagy a katonai kontingens által támogatott biztonsági szektor reformjához járultak hozzá épületek helyreállításával és a működéshez szükséges minimális technikai eszközök (terepjárók, rádiók) beszerzésével.31 A katonai fél ilyenkor a rendőri, katonai erők kiképzését, a közös járőrözést vagy egyes közösségek lefegyverzését végezte. 102 Külügyi Szemle
