Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Wagner Péter: A NATO szerepvállalása Afganisztánban és a magyar PRT
Wagner Péter tékű erőszakot hozott. A katonai tervezőket meglepte a tálibok növekvő aktivitása és szervezettsége. 2006 első félévében több merénylet, robbantás, gyilkosság és támadás történt, mint az előző év egészében. Április és június között az amerikai légierő több csapást hajtott végre Afganisztánban, mint a hírekben sokkal nagyobb hangsúlyt kapó Irakban.20 A déli szektorhoz hat tartomány tartozik, ebből négyben működik PRT. Mivel a biztonsági helyzet sokkal rosszabb az ország más részeihez képest, ezért a 3. lépcső keretében a kis létszámú újjáépítési csoportok mellett több ezer fős harccsoportokat is telepítettek a régióba. A légierővel, tüzérséggel és harckocsikkal felszerelt alakulatok feladata a tálibok elleni harc, míg a PRT-k a fejlesztésekről gondoskodnak. Az ISAF tevékenysége kiterjesztésének utolsó lépése a kelet-afganisztáni régió átvétele volt 2006. október 5-én. Ekkor további 14 tartomány és 11 PRT került a stabilizációs erők irányítása alá.21 A korábban itt működő nemzetközi katonai erőkkel együtt az ISAF létszáma már meghaladta a harmincezer főt.22 Tartományi újjáépítési csoportok (PRT) - egy új koncepció születése és kritikája A tálib rezsim megdöntése után Afganisztán egyes régióiban jelentősen eltérő biztonsági körülmények voltak. A főváros számított a legbiztonságosabbnak, különösen az ISAF-csapatok megérkezése után. Az ország északi és középső része a hadurak közötti alkalmankénti villongásoktól eltekintve kevéssé volt veszélyes. Dél- és Kelet-Afganisztánban azonban a közbiztonság gyorsan romlott, ismét megjelentek az emberrablások, a nemi erőszak, az útszéli fosztogatások, a régióban az állapotok egyre inkább olyanok voltak, mint a tálibok megjelenése előtt. Az ország fejlesztésében kulcsszerepet játszó nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és nemzetközi szervezetek munkatársai, a világban mindenhol követett gyakorlatnak megfelelően, semlegesek és fegyvertelenek. Ennek megfelelően csak olyan területeken tudnak működni, ahol mindegyik fél elfogadja őket, és tartózkodik az erőszaktól, ám így a nemzetközi segélyszervezetek jelenléte például Dél-Afganisztánban a mai napig is minimális. A tartományi újjáépítési csoportokat eredetileg azért hozták létre, hogy kitörjenek ebből az ördögi körből, hiszen a civil oldalról a helyreállítás addig nem kezdődhet meg, amíg a biztonság nem ér el egy minimális szintet. Helyreállítás hiányában viszont bármiféle katonai akció csak ideiglenesen képes stabilizálni a környezetet, e nélkül viszont nem kezdődhet meg a fejlesztés. Az első PRT-ket a Tartós szabadság hadművelet keretében hozta létre az amerikai hadvezetés 2002-2003 fordulóján Gardezben (Kelet- Afganisztán), Bamijánban (Közép-Afganisztán) és Kunduzban (Eszak-Afganisztán). A csapatok tevékenységének az alábbi célokat kellett elősegíteniük:23 100 Külügyi Szemle
