Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - M. Szebeni Géza: Nyitott dossziék. Szemelvények a francia-magyar kapcsolatok történetéből
M. Szebeni Géza jet tankok emeltek a helyére, de bölcsességgel és belátással nyugalmat tudott hozni az országnak. A rendszer bírja Moszkva jóindulatát, bizonyos népszerűséget ért el a lakosságon belül - ennek ellenére jelenleg egy eléggé általános rosszkedv jellemzi. A párt, megosztva a kommunista rendhez ragaszkodása és a lakosság szabadság igénye között nehezen találja útját, mivel Kádárnak óvatos egyensúlyozó politikát kell folytatnia a „vaskéz" politikáját követelők és a rezsim további demokratizálódását igénylők között. A gazdaság fejlődése nem kielégítő - állapítja meg a feljegyzés a munkaerő hiánya és instabilitása növeli a nehézségeket, amelyek a lakosság jövedelme csökkenésében nyilvánulnak meg. Elégedetlenség az áremelkedése miatt. Január-februárban mintegy húsz fő letartóztatására került sor „államellenes összeesküvés vádjával". Ezt azért tartották szükségesnek, mivel a gazdasági reform 1968-ra tervezett bevezetésekor a magyaroknak életszínvonaluk romlásával kell számolni. Az 1956 utáni gazdasági engedmények szükségesek voltak a politikai konszolidáció miatt, de ez azt jelentette, hogy Magyarország a lehetőségein felül élt, és ezt a szovjetek sem tudják a végtelenségig hitelezni, s mára '56 emléke is halványul. A vezetők - nem minden bátorság nélkül - nem titkolják, hogy a reform sikere áldozatokkal jár. A társadalmi rosszkedv is az oka annak, hogy a turistautakat felhasználva több ezren elhagyták az országot. Főleg irodalmi értelmiségi körökben uralkodik pesszimizmus, ami nyugtalanítja a kulturális életért felelős vezetőket. Hasonló a helyzet a politika iránt érdektelenséget mutató fiatalsággal. Érzékelhető a szovjetellenesség némi növekedése a lakosság körében, s ezzel együtt tapasztalható némi nacionalizmus is - a kormány ez utóbbival a „szocialista hazafiság" eszméjét kívánja szembe állítani. Miután a kormány leszögezte, hogy célja a „a szocialista törvényesség tiszteletben tartása a balra vagy jobbra elhajlás nélkül", néhány intézkedést hozott az ellenzék különböző csoportjai ellen és személyi változások történtek a belügy- és a honvédelmi minisztériumban. A vezetés helyzetének a legjobb garanciája azonban a szovjet haderő jelenléte, amit a közvélemény egyre nehezebben tolerál. A magyar-szovjet kapcsolatokat illetően a dokumentum rámutat, hogy 1956 előtt a magyarok kettős - stratégiai és gazdasági - függésben voltak. A desztalinizáció volt az 1956-os felkelés közvetlen előzménye, amely felkelés nem volt más, mint radikális kísérlet arra, hogy a népi nyomás hatására alapjaiban érjenek el változásokat Budapest és Moszkva kapcsolataiban. Mindenestre az 1956-os felkelés következményeképpen új típusú viszony alakult ki a két ország között. Kádár teljesen egyértelmű, szoros szolidaritást akar fenntartani hazája és a Szovjetunió között, de mivel tudatában van a magyarok nacionalista és szlávellenes érzelmeivel - néhány népi demokráciát vezető kollégájától eltérően - inkább a mérséklet és a békülékenység felé hajlik, és igyekszik megfosztani a Moszkvához fűződő kapcsolatokat a totális alárendeltség jellegétől. Kádár és Hruscsov 1957-es tárgyalásait követően a teljes gazdasági függést felváltotta az együttműködés és a segélynyújtás politikája, ami egyébként növeli a Szovjetuniótól 288 Külügyi Szemle
