Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Pritz Pál: Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez, 1944. október-1948. június (Szerk.:Vida István)
Iratok a magyar-szovjet kapcsolatok történetéhez, 1944. október-1948. június (Szerk.: Vida István) A sors úgy hozta, hogy a magyar história jelentős periódusai csupán a honi levéltáraink titkaiból a maguk összetettségében megismerhetetlenek: az 1526 utáni csaknem négyszáz esztendő hiteles rajzához főleg a bécsi levéltárakat búvárol- ták-búvárolják történészeink, a második világháborútól az 1989-es rendszerváltásig eltelt, hozzánk nem csupán időben legközelebbi, hanem a mai életünket is történetileg legjobban befolyásoló mintegy negyedszázad megértéséhez - természetesen a magyar forrásokon túlmenően - elsősorban a moszkvai kútfőket kell ismerni. Ám míg a Habsburgok uralta évszázadok feltárására több mint nyolc évtized alatt rengeteg eredmény született, addig a mába érő múlt megismerése terén csupán az első lépéseket tettük meg. Sokszor esik szó arról, hogy míg a fordulat utáni első években a szovjet-orosz levéltárak (ha nem is mindig anyagi ellenszolgáltatás nélkül) szinte sarkig tárt kapukkal fogadták a kutatókat, addig az újjászerveződő orosz állam illetékesei nem egy esetben erősen korlátozzák a külföldi történészek kíváncsiságát. Ezért már önmagában az a tény, hogy a 20. századi magyar történelem egyik avatott ismerője, Vida István munkatársaival együtt dokumentumkötetbe foglalt a sorsdöntő jelentőségű -1944 októbere és 1948 júniusa közötti - időszak elmúlt másfél évtizedben feltárt forrásai közül 135 releváns kútfőt, az már önmagában is fontos eredmény. Mivel e másfél évtized - az említett problémák ellenére is - nagyon jelentős eredményeket hozott, ezért a kötet szakaszhatárt, mintegy összegzést jelent a kutatás folyamatában. Ennek az összegző jellegnek az által is nyomatékot ad a szerkesztő, hogy az először közölt kútfők mellett (amelyek a teljes repertoárnak mintegy 15 százalékát adják) zömmel már publikált források válogatásával állította össze a kötetet. Mivel az orosz nyelv ismerete sajnálatos módon jelentősen visszaszorult hazánkban, ezért mindenképpen helyesen döntött a szerkesztő, amikor igen jelentős teret adott az orosz nyelvű forráspublikációkból átvett dokumentumoknak. Az oroszból első ízben magyar nyelven közölt dokumentumok száma 71, tehát több mint a fele az egész gyűjteménynek. Olyan 1997 és 2000 között megjelent moszkvai kiadványokról van szó, amelyeket azóta széles körben idéznek, tehát a szakma nemzetközi berkeiben megmért munkákról van szó. A magyar nyelven már korábban publikált fontos szovjet források zömét (csaknem negyvenet) a szerkesztő Vida István tette először közzé magyar nyelven. Ez egyszerre mutatja a szerkesztő széles ívű forráskiadói tevékenységét, és egyben garancia arra, hogy releváns iratokat forgat a könyv olvasója. 2006. ősz-tél 309
