Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - M. Szebeni Géza: Nyitott dossziék. Szemelvények a francia-magyar kapcsolatok történetéből
Nyitott dossziék. Szemelvények a francia-magyar politikai kapcsolatok történetéből paradoxnak is tűnik - főként, ha figyelembe vesszük azt a többé-kevésbé közvetlen szerepet, amit Rajk és Nagy Imre meggyilkolásában játszott - Kádár személyiségének domináns jegye egy bizonyos humanizmus és hazájának gőgös, kizárólagos szeretete, és ennek okán az a vágy, hogy a magyar néppel eggyé váljon, aminek következtében a magyarok csatlakoztak is hozzá bizonyos értelemben. Másrészt, abszolút értelemben felfogott kommunista, ami magyarázza a párt mindenek felett álló érdekében tanúsított 1956-os magatartását, mely magatartás feltehetően lelkifurdalást, és a hatalom tragikus felfogását hagyta benne - amit egyébként ő maga is elismert. Elégtelen ismeretei a külvilágról, hite saját ideológiájában bizonyos határokat szabnak a számára, mely határok elmélyítik a proletár internacionalizmusba és különösen a Szovjetunióhoz való tartozásba vetett hitét. A meglévő magyar nacionalizmusnak így ideológiai és politikai korlátái vannak. A mai magyar vezetést a szovjetek állították a helyére, így ez a vezetés politikai és gazdasági szempontból tőlük függ. A szovjetek továbbra is itt állomásoztatják csapataikat, de ezt nem belpolitikai okok indokolják, mivel a vezetőknek nem kell már tartaniuk a lakosságtól - attól függetlenül, hogy a nép összességében orosz-, és kommunista-ellenes. A nép, miután 1956-ban leverték, a sajtó által rendszeresen kifogásolt közönnyel végzi a „szocializmus építésének" feladatait. Az elmúlt két évben a belső feszültségek komoly mértékben csökkentek. A toleráns légkör kialakulásában szerepet játszott az amnesztia, az „aki nincs ellenünk, velünk van" politikája, az osztályok, pontosabban a társadalmi kategóriák „szövetsége", a pártonkívüliek vezetők által bátorított és gazdasági-politikai okok által motivált „csatlakozása", a felsőoktatásba kerülés diszkriminációjának legalábbis részleges felszámolása, a magyarok hagyományos hajlama a lázadásra és a szólásszabadságra, a párt hol szigorúbb, hol enyhébb kultúrpolitikája, a külföldi utazások könnyítése. A párt ettől függetlenül továbbra is azon a véleményen van, hogy irányításának és ideológiájának minden téren érvényesülnie kell. Dacára annak, hogy a párt közvetlen, vagy közvetett ellenőrzést gyakorol az egyének felett és egy szocialista kaptafára akarja húzni az egyéni gondolkodást, lassan kialakult egyfajta morális ellenállás, amely egyre inkább erősödött és nem hagyhatott közömbösen egy olyan odafigyelő és „emberi reakciókat" mutató vezetőt mint Kádár. Az „enyhülés", amit a magyarok az 1956-os forradalom lassan testet öltött következménynek tulajdonítanak, 1963 vége óta mély erkölcsi és társadalmi válsághoz vezetett, amelynek a sajtó által számtalan alkalommal elitéit borúlátó és kispolgári jellege egyre inkább terjed a közömbös és „materialista" ifjúság körében, és nyomott légkört honosít meg. A következmény általános ideológiai elbizonytalanodás, amellyel szemben az apparátus a párthűséget akarja az első helyre állítani. Összességében - folytatja a nagykövet - Magyarország a belső feszültségek enyhülése, a nemzeti egység célja felé halad (Erdély kapcsán csak a szovjet-román viszony 1964-es kiéleződésekor lehetett tapasztalni bizonyos magyar nyomást Bukarestre, hogy 2006. ősz-tél 285
