Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína - a 21. század leendő hiperhatalma inek a gyakorlatba való átültetésére, a társadalom gazdasági alapjainak és politikai, ideológiai és jogi felépítményrendszerének a szocialista elvek és szocialista értékrend alapján történő átalakítására és átszervezésére. Függetlenül attól, hogy mennyire megalapozottak és mennyire sikeresek voltak ezek a kísérletek, a hétköznapi szóhasználatban szocialista jelzővel illetik világszerte mindazokat az országokat és társadalmakat, amelyek megpróbálkoztak és továbbra is próbálkoznak társadalmi berendezkedésük szocialista elvek és a szocialista értékrend alapján történő átszervezésével. A szocializmus harmadszor és tudományos, történelemfilozófiai értelemben egy társadalmi formáció, olyan társadalmi-gazdasági alakulat, amely az árutermelésnek a kapitalizmusban, azaz a tőkés termelési módban végbemenő kiteljesedése és egyetemessé válása nyomán alakul majd ki, a termelőerők magas fokú társadalmasodása és nemzetközivé válása következtében. A kapitalizmus történelmi meghaladásának és a tőkés világrendszer kizsákmányolástól, elnyomástól és nemzeti ellentétektől mentes, osztály nélküli és állam nélküli, önigazgató és testvéries kommunista világrendszerrel történő felváltásának az objektív és szubjektív előfeltételei még a 21. század elejére sem alakultak ki a földkerekségen. Ennek a világrendszerváltásnak a valamikori szükségszerű bekövetkezését - a dialektikus logika tagadás tagadása tételére épülő következtetés tudományos módszerével - elsőként Kari Marx jövendölte meg és támasztotta alá a társadalmi formák fejlődéséről kidolgozott elméletében. Ennek a 19. századi tudósnak a társadalomtudomány területén elért teljesítményét jelentőségében csak Charles Darwinnak, az evolúciós elmélet megalkotójának a természettudomány területén elért eredményeihez tudnám hasonlítani. Darwinnak azonban az volt a szerencséje, hogy a fajok eredetéről és az ember származásáról hirdetett tanának a követői - elméletének lényegét alapvetően félreértve és félremagyarázva - nem próbáltak egy emberszabású majmot „forradalmasított evolúcióval" emberré átalakítani. A forradalmi darwinisták ugyanis egy ilyen próbálkozással feltehetően ugyanolyan eredményt értek volna el, mint a forradalmi marxisták, akik feudálkapitalista vagy félfeudális-félgyarmati társadalmakat próbáltak szocialista társadalmakká átalakítani. Érdekes ugyanakkor rámutatni, hogy míg a fejlett tőkés országokban a darwinisták mind a mai napig a szubjektív idealista és vallásos emberek dühödt támadásainak vannak kitéve, addig a társadalmi-gazdasági fejlődésben elmaradott, kisparaszti országokban a magukat Marx igazi követőinek valló kommunisták váltak - a fundamentalista egyházak papjaihoz hasonló - ellentmondást nem tűrő, türelmetlen hittérítőkké. Éppen ezért nem tudok egyetérteni azokkal a - többnyire magukat ma is marxistának valló - társadalomkutatókkal és tudósokkal, akik a „létező szocializmus" országaiban kialakult és egyes országokban még ma is fennmaradt társadalmi-gazdasági és politikai-ideológiai rendszereket államszocializmusként próbálják leírni és elemezni. Az államszocializmus ugyanis az egységes nemzetté kovácsolódó kapitalista társadalmak egyik politikai hatalomgyakorlási formája, ahol az államhatalom csúcsára kerülő politikai cso2006. tavasz-nyár 45
