Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szűcs Anita: Az "exception francaise" és a francia nagyhatalmiság
Az „exception frangaise” és a francia nagyhatalmiság Franciaország jelenlegi elhúzódó, mély strukturális és intézményi válsága szoros kapcsolatban áll a nemzetközi rendszer változásával. Franciaország hagyományos hatalmi pozícióinak kulcsa az egységes, erős állam az utóbbi harminc évben fokozatosan meggyengült. Ezt a fokozatos gyengülést gyorsította fel a hidegháborús nemzetközi rendszer felbomlása. A republikánus alapértékek felhígulása az egységes erős állam alapjait ássa alá. A modernitás projektje többé nem váltja be a „szabadság, egyenlőség, testvériség" republikánus ígéreteit. Franciaország gyorsuló válságának legfőbb oka az 1989 után Európában beállt forradalmi változások sora. Az elkövetkező rendszer természetének bizonytalansága megerősítették azokat az alapvető politikai, társadalmi és gazdasági dilemmákat, amelyekkel Franciaország a háború utáni átalakulás és modernizáció során már szembesült. A kétpólusú rendszer összeomlása szintén megkérdőjelezett egy pár olyan alapfogalmat, amellyel Franciaország meghatározta önmagát. Franciaország gyorsuló válságának legfőbb oka az 1989 utáni forradalmi változások sora Európában. A változásokból következő rendszer természetének bizonytalansága megerősítették azokat az alapvető politikai, társadalmi és gazdasági dilemmákat, amelyekkel Franciaország a háború utáni átalakulás és modernizáció során már szembesült. A kétpólusú rendszer összeomlása szintén megkérdőjelezett egy pár olyan alapfogalmat, amellyel Franciaország meghatározta önmagát. Az „egy és oszthatatlan" köztársaság -a francia nemzetkoncepció erodálódása 2001-ben, az első olyan barátságos futballmérkőzésen, amely Franciaország és Algéria között zajlott le, a 75. percben kitört tömegverekedés miatt le kellett állítani a mérkőzést, amikor a feldühödött szurkolók beözönlöttek a pályára és rasszista szlogeneket kántáltak. Az incidens az egyik legerőteljesebb megnyilvánulása annak a változásnak, majdnem „kopernikuszi fordulatnak", amely az „egy és oszthatatlan" nemzet erőteljes megosztottságáról tanúskodik. Franciaországra hagyományosan az államnemzetként, az état nation archetípusaként tekintünk. A francia nemzet politikai közösség, amelyet nem a vérségi, születési kapcsolat, hanem az együttélésre irányuló közös politikai akarat tart össze. A francia állampolgárság testesíti meg a nemzethez való tartozást. A francia nemzetalkotó logikában állampolgár és állampolgár között nincs francia vagy franciább, főleg pedig nem vérségi alapon vagy a születési hely szerint. Ez az archetípus lazult fel az utóbbi 30 évben erőteljesen, a francia nemzeti identitás 180 fokos fordulatot hajtott végre. Franciaországban radikálisan megkérdőjeleződött a függetlenség és a szuverenitás hagyományos koncepciója. A nemzeti identitás, a nemzettudat egyre kevésbé oszthatatlan. A franciák és az état nation, a nemzetállam kapcsolata alapvető változáson ment keresztül. A nemzettudat a francia excepcionalizmus egyik területe. A nemzeti identitás alapvető változása, válsága aláássa a republikánus értékek integráló képességét. A republikánus értékek meggyengülése pedig az „egységes, erős állam" hagyományos koncepcióját, amelyre Franciaország hatalmi igényeit alapozza. 2006. ősz-tél 93
