Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szűcs Anita: Az "exception francaise" és a francia nagyhatalmiság
Az „exception frangaise" és a francia nagyhatalmiság Szűcs Anita F ranciaország, Európa nagy nemzete, az „egy és oszthatatlan nemzet" archetípusa erősen megosztott nemzetté vált az utóbbi 15 évben: itt a legnagyobbak a jövedelemkülönbségek Nyugat-Európában, a munkanélküliség tíz éve nem akar jelentősen csökkenni, a bűnözés pedig átlagosan nyolcszázalékos emelkedést mutat évente. Az országban az utóbbi 15 évben erősödnek az etnikai feszültségek: a rasszizmus erősödését jól példázzák a felgyújtott mecsetek, zsinagógák, a megszentségtelenített temetők. Az első munkavállalásról szóló törvény (CPE) nyomán kirobbant nagyszabású sztrájk 2006 tavaszán, a peremkerületekben 2005 őszén kitört zavargások, az európai uniós alkotmánytervezet 2005. májusi elutasítása, a szabad vallásgyakorlatot korlátozó, 2004-es úgynevezett fátyoltörvény mind-mind ugyanannak a válságfolyamatnak egy- egy látványosabb megnyilvánulási pontja. A válságjelenségek, területek nagyon határozottan az „exception", a francia kivételességtudat erodálódásával járnak együtt. Azért, hogy értelmezni tudjuk a megváltozott Franciaország hatalmi helyzetét a megváltozott Európai Unióban és nemzetközi rendszerben, meg kell vizsgálnunk a francia kivételesség, az „exception frangaise" jelenségét: annak gyökereit, elemeit és azt a változást, amelyen keresztülmegy, mert ezen keresztül következtethetünk Franciaország új hatalmi stratégiájára. A sűrűsödő konfliktusok, az állam működési problémáinak hátterében a francia állam 25-30 éves mély, strukturális válsága áll. Franciaország történelmében a jelenség nem példa nélküli. Az 1815-ös bécsi békekonferencia óta - ahol Franciaország megszűnt Európa sorsát kizárólag egyedül alakító „grande nation" lenni - a franciák hosszú távon kénytelenek a nemzetközi rendszer változásaihoz alkalmazkodni. A hidegháborús nemzetközi rendszer összeomlásával ismét hasonló kihívások előtt állnak. Az ország kénytelen újradefiniálni magát a megváltozott nemzetközi rendszerben, alkalmazkodnia kell a megváltozott játékszabályokhoz. A mostani válságnak azonban van egy jellegzetes vonása: a nemzetközi rendszer változásához való igazodás kényszerét felerősíti egy másik válság, a modernitás válsága. Az 1960-as években meginduló folyamatot az egész nyugat-európai világ tapasztalja, ám Franciaországban más kontextusban merül 2006. ősz-tél 89
