Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Az Európai Unió „közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban elfogadni az EU-megfigyelők jelentette „garanciát".53 Az EU szerepvállalásának elveit és irányait az Európai Bizottságnak az Európai Tanácshoz és a Parlamenthez címzett kommunikációja tartalmazza.54 Az EU jelenlegi (2006) álláspontja A közel-keleti békefolyamat jelene és jövője szempontjából 2006 első féléve nagy meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal szolgált. Az izraeli kormányfő, Ariel Sáron, agyvérzése (január 4.), a Hamász elsöprő választási győzelme és kormányalakítása (január 26.; március 28.), illetve az előző év novemberében Sáron által „jobbról" alapított centrista Kadima párt nagyfokú támogatása - választási győzelme (március 28.) - olyan jelenségek, amelyek az EU részéről válaszokat - az oslói folyamat kudarcának belátását vagy életképességének igazolásához (továbbviteléhez) szükséges fellépést kívánnak. Javier Solana a palesztin választásokat követő közel-keleti útja során, február 16-án Ramalláhban tárgyalt Mahmúd Abbász elnökkel. Az EU CFSP vezetője megerősítette, hogy tisztának és törvényesnek fogadja el január 25-i palesztin törvényhozási választások eredményét, hangsúlyozta, hogy az EU a kialakult kritikus helyzetben sem hagyja magára a palesztin népet, célként fogalmazta meg a PH működőképességének a megőrzését, a biztonság megteremtését, illetve ígéretet tett arra, hogy folyósítják az addigi politikai, pénzügyi, és gazdasági támogatást a Hamász-kormány megalakulásáig. Ettől függetlenül Solana nyilatkozata nem érintett olyan, Izraelhez kapcsolódó kérdéseket, mint például az izraeli-amerikai nyomásgyakorlás, előfeltételek megfogalmazása a PH irányában a Hamász választási győzelme kapcsán, a politikai érintkezés befagyasztásának ígérete, a fejlesztési és humanitárius segélyek folyósításának korlátozására tett célzások, a fal továbbépítése, a megalakításra kerülő törvényhozás munkájának akadályozása (a képviselők utazása biztosításának megtagadásával), a lakosság általános mozgáskorlátozásának kiterjesztése.55 Az Európai Unió lényegében a kivárás megoldásán kívül sokat az adott, bizonytalan körülmények között valóban nem vállalhatott. Az izraeli választásokat 2006. március 28-án tartották, a Hamász-kormány programját pár nap különbséggel hagyta jóvá a Palesztin Törvényhozó Tanács, majd a kabinet beiktatására is sor került. Az izraeli vezetés eltökéltnek tűnik a további egyoldalú lépések és intézkedések, a Nyugati part nagy részéről való kivonulás realizálása vonatkozásában. Az EU felelőssége, szerepe (de még inkább az Egyesült Államoké) abban ragadható meg, hogy mennyiben lesz képes Izraelre hatni az egyeztetések szükségességét illetően. Jelenleg56 a nemzetközi közösség nyugati része, köztük nem csupán az Egyesült Államok, de az Európai Unió (egésze és tagállamai is) elfogadják Izraelnek a Hamász- kormánnyal szemben támasztott hármas feltételrendszerét. Elvárják tőle az oslói meg2006. ősz-tél 69
