Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Az Európai Unió „közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban egyeztető fórum létrehozása kapcsán 1993-1994 kapcsán kialakuló vita. Az EU sokkal intenzívebb politikai részvételt szeretett volna. Ennek szellemében azt az álláspontot képviselte, hogy a segélyezési mechanizmus (a fentebb bemutatott) öt regionális, multilaterális tárgyalási csoportot átfogó egyeztető bizottság (Steering Committee) hatásköre alá kerüljön. Az EU önmagát sokkal kiegyensúlyozottabb szereplőnek (potenciális vezetőnek) tekintette, mint az Egyesült Államokat - az Egyesült Államok viszont még a Világbankot is szívesebben látta volna koordinátori szerepben, mint az EU-t. A versengésnek végül az lett a kimenete, hogy formálisan a Steering Committee égisze alatt, Norvégia elnökségével (chair) és a Világbankkal, mint a titkárságot adó intézménnyel kezdte meg működését az AHLC, illetve helyi megfelelője, a LACC (Local Aid Coordination Committee). „Pozitív" hozadéka volt a két nagyhatalom közötti vetélkedésnek, hogy az első donorkonferenciát (Washington, 1993. október 1.) megelőző hetekben elhangzott felajánlásokat, mint az Egyesült Államok (250—>500 M USD), mind az EU (500—>600 M USD) megemelte (Brynen-Awartani-Woodcraft, 2005, 213-214. o.). A donorállamok közötti munkamegosztás értelmében - és persze az izraeli követeléseknek megfelelően - az Egyesült Államok felügyeletével és finanszírozásával zajlott a biztonságot erősítő (fejlesztési) projektek lebonyolítása, míg az Európai Unió (és más donorok, például Japán, Norvégia, ENSZ intézmények) közreműködésével a „polgári" célú fejlesztési (és humanitárius) támogatások realizálása. Az első években - a Palesztin Hatóság, illetve a PFSZ egymástól átláthatóan el nem választott pénzügyi folyamatai miatt - elsősorban projekteket finanszíroztak.43 Az intifáda kitörését követően - illetve a meginduló reformok, többek között a palesztin pénzügyminisztérium kincstári számlájának (Single Treasury Account) létrehozása után - közvetlen költségvetési támogatások átutalására is sor került. Ezen támogatási forma jelentősége különösen az Izrael által beszedett,44 de nyomásgyakorlási céllal időről időre visszatartott, végső soron a PH-ot megillető adó-, járulékbefizetések miatt vált meghatározóvá. Néhány év elteltével kormányzati ügynökségek, civil szervezetek sokasága tevékenykedett részben egymással összhangban, részben párhuzamosan, részben a Palesztin Hatóság partnereként, részben ellenében (Nakhleh 2004). A Nyugati part és a Gázai övezet palesztin közösségének társadalmi és gazdasági fejlesztése a legkevésbé sem zajlott problémamentesen. Mindazon jelenségek, amelyek „belülről" nehezítik a palesztin állam létrehozását - így többek között a tömegek és az elitek közötti szakadék, a szekuláris és vallásos (elsősorban iszlamista) meggyőződésű társadalmi-politikai csoportok közötti különbségek, a gazdasági-üzleti érdekeltségekkel rendelkezők önérdekkövető magatartása, a korrupció és klientizmus kéz a kézben járó jelensége, az átmeneti időre kitalált politikai intézményrendszer haszonélvezői és az Izraellel való végleges megállapodás (és/vagy a független palesztin állam) mielőbbi realizálásában érdekelt felek közötti nézetkülönbségek - éreztették hatásukat a nemzetközi részvételű fejlesztési együttműködés keretei között is. Annak ellenére, hogy létezik a saját állam 2006. ősz-tél 65
