Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Paragi Beáta: Az Európai Unió "közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban
Az Európai Unió „közös" eszköz- és szereprendszere a közel-keleti konfliktusban dezték meg, tartalmi szempontból Izrael mind az EU, mind az ENSZ marginalizálását preferálta (Holland 1997, 129. o.). A nyilvánosság részvételével a világ nagyvárosaiban zajló tematikus (környezet, fegyverzet-ellenőrzés és regionális biztonság, menekültek, vízkérdés és gazdasági fejlesztés) multilaterális egyeztetési fordulók 1992-1993 folyamán- nagyon később sem - éppúgy nem hoztak látványos eredményeket, mint a Washingtonban Izrael és az egyes arab államok (Szíria, Jordánia, a palesztin delegáció és Libanon) között zajló kétoldalú egyeztetések (Peters 1998; Clairet 1994,187. o.).28 Az EK/EU lényegi szerepe a regionális gazdasági bizottságban (Regional Economic Devepolment Working Group, REDWG) való részvételre koncentrálódott, ez azonban megteremtette a „szakmai" alapot a palesztin kérdésben, a fejlesztésben való későbbi szerepvállaláshoz.29 Az EU-nak az oslói folyamatban30 - illetve az azzal párhuzamosan és a kétállamos megoldás szellemében zajló különböző fórumokon - betöltött szerepét ellentmondásosan lehet értékelni. Egyrészt a folyamat ideológiailag (szellemileg, filozófiailag) alapvetően európai gyökerű értékekre épült, amelyeknek a hazai terepen aratott „sikere" ígéretes (adaptálható) víziónak tűnt a Közel-Keletre nézve is. Európa, illetve az EU tagállamai gyakorlatilag napjainkig elkötelezett hívei az átmeneti céllal létrehozott palesztin autonómiának, illetve a palesztin állam realizálásáig az átmeneti intézményrendszer (a Palesztin Hatóság31) fenntartásának (vállalva a finanszírozás terhét is). Másrészt gyakorlati szempontból az oslói folyamat realizálásnak mikéntje - palesztin autonómia, ötéves átmeneti időszak, majd azt követően végleges megállapodás - a Camp David-i megállapodásokban (Keretegyezmény a Közel-Keleti Békéről, 1978) - gyökerezik (Ben- Ami 2006, 317. o.), egy olyan egyezményben, amelyet annak idején az EK nem értékelt túl pozitívan, és az ebben való konkrét(abb) európai közreműködést az Egyesült Államok sem ösztönözte, sőt ellenezte inkább (Ben-Ami 2005, 317. o.). Az oslói folyamattal- a fokozatosság (gradualism) elvével, végrehajtásával, az átmeneti időszakkal, a létrehozott intézményrendszerrel - szemben megfogalmazott leggyakoribb kritika, hogy nem teremtett „rendet", illetve a megszállt területeken sem a palesztin lakosság életkörülményei, sem az Izraelben élők biztonságérzete nem javult. Márpedig ezen feltételek hiányban végső megállapodásra nem kerülhet(ett) sor. Bár az Európai Unió nem vett részt az oslói megállapodások megszövegezésében, kidolgozásában, de elvi és gyakorlati támogatással részt kívánt venni azok gyakorlati végrehajtásában. Az EU elvi célkitűzéseinek (a demokrácia ösztönzése, a térségbeli államok közötti kapcsolatok javítása) hangsúlyozása mellett az Európai Tanács 1994 áprilisában fogadta el a - CFSP működési mechanizmusa által biztosított keretek között- a palesztin rendőri erők felállításához, valamint az 1996 januárjában lebonyolítandó választások előkészítéséhez nyújtott megfigyelői segítség alapjául döntést (94/267/CFSP döntés: Hill-Smith 2000, 299. és 310-311. o.). Az EU két további területen - a fegyverzet-ellenőrzés és regionális biztonság témaköréért felelős (RCARS) „Madrid utáni" multilaterális egyeztető fórumokon, illetve a palesztin területek fejlesztésének terve2006. ősz-tél 57