Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban ben más esetekben a tagállamok jóval szűkebbre szabták az általuk életre hívott szervezet intézményeinek mozgásterét. 9 Az integráció jogalanyiságával kapcsolatos kérdés részletes tárgyalására e tanulmány keretein belül nincs lehetőség, így ehelyütt csak a legalapvetőbb elemeket emelem ki. A problémáról részletesebben lásd: Balázs (2002), Dehousse (1998), Király (1998) 10 Ezen a helyzeten változtatni kíván az alkotmányos szerződés, melynek 1-7. cikkelye jogalanyisággal ruházza fel az EU-t. 11 Bár a kép itt is eltér valamelyest a konszenzuson alapuló „hagyományos" kormányköziségtől: a második pillér esetében például egy közös stratégia alapján kiadott közös álláspont elfogadható minősített többséggel is, ugyanakkor az így elfogadott jogforrások is bizonyos kötelezettségeket rónak azon államokra is, melyek adott esetben nemlegesen szavaztak. (Bár tény, hogy e kötelezettségek elmulasztása jogi úton nem szankcionálható.) 12 Kezdetben az Európai Politika Együttműködés (European Political Cooperation - EPC), majd a Közös Kül- és Biztonságpolitika (KKBP). 13 E helyütt csak röviden jelzem, hogy egy-egy súlyos kudarc járhat pozitív hatásokkal is, ameny- nyiben elgondolkodásra készteti a tagállamokat és annak belátására vezeti őket, hogy egy hatékonyabb KKBP érdekében komolyabb mértékű együttműködésre van szükség. A „jugoszláv fiaskót" követően az amszterdami szerződés számos ponton igyekezett hatékonyabbá tenni a KKBP-t, mindazonáltal a legutóbbi iraki válság megmutatta, hogy még bőven van mit javítani a rendszeren. 14 Más szempontból ugyanakkor a bővítés a hatékonyság növelésének lehetőségét is magában hordozza: az új tagok például bizonyos relációkban rendelkezhetnek olyan tapasztalatokkal, melyek hozzájárulhatnak egy eredményesebb külpolitika folytatásához, vagy a korábbi EU-tagokhoz képest eltérő megközelítésük, gondolkodásmódjuk hozzájárulhat egy-egy kérdés árnyaltabb kezeléséhez. Legalábbis elvben. Értelemszerűen sok függ attól, mennyiben tudnak ezen új országok érdemi szerepet játszani a CFSP alakításában, illetve mennyiben marad pusztán politikai nyilatkozatok képében megjelenő hivatkozási alap valamilyen reláció esetében a „felhalmozott tapasztalat" annak érdemi hasznosítása, adott esetben tartalma nélkül. 15 Például a Jugoszlávia felbomlását kísérő délszláv válság vagy a legutóbbi iraki háború idején. 16 Fontos azonban lássuk, hogy a tagállami mozgásterek igaz, hogy csak lépésről lépésre, de szűkülnek e téren is. Radikális, gyors előrehaladást nem érdemes várjunk, megítélésem szerint inkább a külpolitikai integráció folyamat-jellege a fontos. A külpolitikai integrációra, az e téren elért eredményekre is igaz az, amit a bevezetőben írtunk: a jelenlegi eredményeket, napjaink problémáiban rejlő kihívásokat egy folyamatba ágyazottan kell értékelni, ha reális képet szeretnénk kapni róluk. És e tekintetben az a fontos, hogy bár a külpolitikai integráció sem mentes a kudarcoktól (például az Európai Védelmi Közösség), a visszalépésektől, azért az ötvenes évektől napjainkig tartó időszak alatt sok mindent elért Európa az Európai Politikai Együttműködés kezdeteitől a KKBP, illetve az ahhoz kapcsolódó Európai Biztonság- és Védelempolitika (EBVP) mai formájáig. 17 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy semmiféle előrelépés ne történhetne e területen (vagy ennek egyes részein). Az tagállami érdekek folyamatos tárgyalások útján, kompromisszumos megoldások keresésével közelíthetők egymáshoz. E tekintetben fontos előrelépésnek tartom, hogy az tagállamoknak sikerült megegyezniük egy biztonsági stratégiában, mely közös alapul szolgál bizonyos kérdések értelmezésében, érzékelésében. Ez azért is bír jelentőséggel, mert az érdekellentétek egy részének oka, hogy a tagállamok eltérő módon ítélnek meg bizonyos kérdéseket. 18 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a „legitimáció" szót annak tágabb értelmében használom, „elfogadottságot" értve alatta. E kifejezés kiterjesztő értelmezése annyiban nem feltétlen önkényes, amennyiben a témával foglalkozó kutatók munkáiban is találkozhatunk hasonló értelmezéssel. (A kérdésről részletesebben 1. Bihari-Pokol [1998:182-199. o.j) 19 El kell ismerjem, hogy e tekintetben erős leegyszerűsítéssel éltem, amennyiben az Európai Bizottság döntései meghozatalakor természetesen korántsem hagyja figyelmen kívül az egyes tagállamok érzékenységeit. Mindazonáltal úgy gondolom a leegyszerűsítés védhető, amennyiben elvben 2006. ősz-tél 45
