Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban ment (EP) külügyi bizottságának elnöke, illetve a külszolgálat kérdésében ő e bizottság rapportőre. Ervélésének egyik központi eleme, hogy egy új intézmény létrehozatalával egyes kérdések, melyek ma az EK kompetenciájába tartoznak, kikerülnének onnan, és ez hátrányosan érintené az EU szerepvállalásának hatékonyságát, amennyiben meglátása szerint jelenleg csak azon a néhány területen koherens az unió politikája, ahol a közösségi módszert alkalmazzák, illetve ezáltal a „[testület feletti] pénzügyi és politikai ellenőrzés kikerülne a közösségi struktúrából" (Brok, é. n. 3. o.). Mindazonáltal egyrészt nem biztos, hogy a közösségi kompetenciába tartozás a koherencia garanciáját jelenti (gondoljunk akár az egyes politikákon belüli, akár az azok közötti koherenciára),37 másrészt mivel egyelőre még nem lehet tudni, hol és hogyan fogják kialakítani az EKSZ-t, korai az a felvetést, mely szerint e testület mentes lenne bármiféle hatékony pénzügyi vagy politikai ellenőrzéstől. Az persze elképzelhető, hogy ezen ellenőrző funkció egyedüli letéteményese nem az EP lenne, ami érthető módon fájhat Broknak. A másik lehetőség, hogy az EKSZ a tanácshoz fog kapcsolódni, konkrétan megfogalmazva annak Főtitkárságához. Ezzel viszont egyrészt az a probléma, hogy ez esetben a „gombhoz vennénk kabátot", amennyiben a kialakítandó EKSZ-be a jelenleg uralkodó álláspontok szerint jóval több embert vinne be a bizottság, mint a tanács.38 Másrészt azért lenne problémás „egy az egyben" a tanácshoz delegálni az EKSZ-t, mert ez valóban jelentős visszalépést jelentene a kormányköziség irányába, ami bizonyos területeken komoly hátrányokkal járhat a hatékonyság, koherencia tekintetében, illetve a tagállamok egy része számára sem lenne elfogadható. Úgy gondolom tehát, hogy az EKSZ szempontjából a legjobb megoldás az lenne, ha új, sui generis szereplőként jönne létre, mind a tanácshoz, mind a bizottsághoz kapcsolódva. Az EKSZ intézményi kialakításától nem teljesen független az a kérdés, hogy a „külső szerepvállalás" igencsak tág fogalomkörén belül mire is terjedjen ki az EKSZ, illetve a külügyminiszter hatásköre. Nyilvánvaló, hogy minél szélesebb hatáskört kívánunk az EKSZ számára biztosítani, annál nehezebb lesz megegyezésre jutni a szervezettel kapcsolatos kérdésekben, hisz ekkor egy-egy félmondatnak is igen nagy szerepe lehet. Ugyanakkor az is tény, hogy ha az egyszerűbb megegyezés érdekében túl szűkre sikerednék a testület mozgástere, nem valószínű, hogy hatékonyan el tudná látni a funkcióját, illetve hogy jelentős előrelépést tudna elérni az uniós külkapcsolatok koherensebbé tétele terén. A külszolgálat hatásköréről szóló vitában több kutató, politikus, diplomata is kifejtette véleményét, felvázolta az általa elképzelhetőnek tartott szcenáriókat. Úgy gondolom érdemes ezeken lehetőségek közül néhányat röviden számba venni, és áttekinteni, milyen spektrumon is mozognak az elképzelések. Rayner (2005) munkájában több változatot is megkülönböztet az EKSZ mozgástere, kompetenciája kapcsán, ezek közül jelen tanulmány az általa minimalistának nevezett megközelítéssel foglalkozik. Ennek lényege, hogy az EKSZ kialakításkor a tanács Titkárságának külkapcsolatokért felelős 2006. ősz-tél 37
