Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Szolcsányi Bálint tése. Hisz ne feledjük, a külügyminiszter a kollégium tagjai közül „csupán" a külkap- csolatokért felelős biztos feladatkörét veszi át, de a kereskedelempolitika, bővítés, a nemzetközi fejlesztési együttműködés, a bevándorlás- és vízumpolitikával foglalkozó bel- és igazságügyi együttműködés továbbra is külön portfolióval rendelkezik. Kompromisszumot kell tehát kötni abban a kérdésben, hogy a biztosok egyenlőségét tartsák-e fent, vagy pedig a külső szerepvállalást szeretnék-e hatékonyan koordinálni.34 Akármelyiket tartja is fontosabbnak az unió, az számos egyéb kérdést fel fog vetni. A biztosok egyenlősége mélyen gyökerező, alapvető eleme a bizottságnak, és nem véletlenül: Nem másról van itt szó ugyanis, mint arról, hogy ha megbolygatjuk a biztosok közti egyenlőség elvét, és egyes biztosokat alárendelünk társaiknak, akkor a hierarchiában alacsonyabban helyet foglaló biztos országa könnyedén úgy érezheti, hogy ő másodrendű szerepet játszik az integrációban. Ennek természetesen nem feltétlenül kell így lennie, amennyiben elvben elképzelhető, hogy az országok elfogadják a bizottság függetlenségét, és hogy e testület tagjai valóban teljes mértékben az európai érdekeket tartják szem előtt. Ez esetben valóban mindegy, hogy vannak-e alárendeltek a testületben, és hogy ezen alárendeltek milyen nemzetiségűek. Erősen kérdéses azonban, hogy ez az idő eljött-e már Európában. Reálisan gondolkodva azt mondhatjuk, hogy az integráció még nem elég érett arra, hogy a biztosok közötti egyenlőségről lemondjon. A külügyminiszteri poszt kapcsán ráadásul egyszerre vetődik fel az egyenlőség és a függetlenség kérdése, amennyiben a külügyminiszternek kiemelt figyelmet kell szentelnie a tagállamok érdekeinek feladatai ellátása közben, hisz kétségtelen, hogy a KKBP-vel kapcsolatos politikaalkotásban továbbra is a tagállamoké marad a döntő szó és ők bírnak majd meghatározó befolyással. Amennyiben a hivatalba lépő külügyminiszter alapvetően a tagállamok iránt lesz lojális, ráadásul a kollégium egyes tagjai is „alárendeltjei" lesznek, könnyen sérülhet mindkét elv. Viszont ha fenntartjuk a biztosok közötti egyenlőség elvét, akkor a külügyminiszter igen komoly kihívásokkal találja majd szemben magát, mikor megpróbálja összehangolni kollégái munkáját, hisz nincs a kezében semmiféle kényszerítő eszköz, illetve nem adhat utasítást társainak annak érdekében, hogy az integráció kifelé egységes képet mutasson. E cél elérése érdekében bíznia kell abban, hogy kollégái jóhiszeműen fognak vele, illetve egymással együttműködni, és saját35 érdekeiket olykor-olykor háttérbe szorítva képesek lesznek kompromisszumot kötni Európa érdekében. Márpedig ez az együttműködési hajlandóság korántsem vehető garantáltnak, kiváltképp akkor nem, ha figyelembe vesszük, hogy az érintett portfoliók között oly jelentősek is szerepelnek, mint például a kereskedelem- vagy a segélyezéspolitika, melyek már csak nagyságuknál fogva is nehezebbnek találhatják annak a belátását, hogy nekik kellene igazodniuk a más szakterületek által képviselt állásponthoz. A külügyminiszterrel kapcsolatos problémák sorában végül érdemes pár gondolatot szentelni a külügyminiszter és az alkotmány értelmében két és fél éves mandátummal ren34 Külügyi Szemle
