Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei, kihívásai az EU-ban nyesítési lehetőségei szempontjából előkelő helyen szerepelnek a gazdasághoz köthető intézkedések. Ráadásul napjainkban a befolyás kiterjesztésének a nemzetközi közösség által elfogadott formája a gazdasági erőből fakadó hatalom kihasználása, a soft power mobilizálása. Emiatt természetesen korántsem mellékes az a kérdés, hogy mekkora koherenciát sikerül megteremteni az egyes politikák (nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatásai) között. De mi is a probléma az első pilléres területek koherenciájával? Mind ez idáig azt mondtuk, hogy itt hatékonyan működik az európai érdekérvényesítés, hisz a közösségi kompetencia lehetetlenné teszi a tagállami „különutasságot". Ez továbbra is igaz, ám a kép valamelyest árnyalandó. Fontos látnunk, hogy az első pillér alá tartozó kérdéseket sem tekinthetjük homogén és teljesen integrált rendszernek. Egyrészt itt is politikaterületenként eltérő mértékben érvényesül az EK, illetve a tagállamok kompetenciája. A kereskedelempolitika esetén például igencsak előrehaladott a tagállami szuverenitás közösségiesítése, ám e politika esetében is megjegyzendő, hogy az EK kizárólagos kompetenciája alapvetően a termékek nemzetközi forgalmára vonatkozik. A szolgáltatások és szellemi termékek kapcsán már nem minden esetben beszélhetünk kizárólagosságról, amennyiben például az audiovizuális, kulturális, oktatási szolgáltatások esetén a tagállamok és az EK egyaránt rendelkeznek kompetenciával.22 A segélyezéspolitika esetén sincs szó a közösség kizárólagos kompetenciájáról, e téren az EK (a szerződés 177. cikkének értelmében) csak „kiegészíti a tagállamok által folytatott ez irányú politikát", itt tehát megint csak problémás lehet egy összehangolt és átgondolt, „európai érdekeknek" megfelelő politika folytatása. Másrészt olyan szempontból is kérdéses a különböző első pilléres politikák homogenitása, amennyiben a bizottság maga sem feltétlenül tekinthető egy egységes intézménynek,23 melynek állandó prioritásai és kikristályosodott céljai lennének. Ahogy Spence írja: „idővel... a... főigazgatóságok félautonóm intézményekké váltak" (Edwards-Spence [1997, 104. o.]). Annyiban természetesen homogénnek tekinthető a bizottság, hogy a végső döntésért az intézmény egésze felelősséggel tartozik, mindazonáltal ahogy a hivatkozott munka sejteni engedi, az egyes főigazgatóságok döntésekre gyakorolt befolyása korántsem csak attól függ, mennyire elfogadható és logikus szakmai érvekkel tudják alátámasztani álláspontjukat.24 Mindez azt jelenti-e, hogy teljesen reménytelen lenne európai szinten egy átgondolt, összehangolt és koherens külső szerepvállalás? Természetesen nem. Az említett akadályok jelentős része az integrációtól függetlenül, nemzetállami szinten is jelentkezik, amennyiben a külső szerepvállalás formáinak és tartalmának kialakításában egy-egy ország esetében is számos intézményi szereplő vesz részt. Sőt, ahogy arra Thym (2005) rávilágít globalizáció előre haladtával, a tudományos, technikai fejlődéssel mind nehezebb lesz elválasztani egyes politikaterületek külső, illetve belső dimenzióit, miáltal mind nagyobb szükség lesz arra, hogy -nemzetközi színtéren is- mind több és több 2006. ősz-tél 29
