Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Szolcsányi Bálint: Egy koherensebb külső szerepvállalás megteremtésének szükségessége, lehetőségei és kihívásai az Európai Unióban
Szolcsányi Bálint Konkrétabban megfogalmazva: az Európai Közösség (EK), illetve az Európai Atomenergia Közösség nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek, ám az EK-tól eltérően az EU mint olyan nem rendelkezik nemzetközi jogalanyisággal.10 Az unió második és harmadik pillére keretében folyó együttműködés jellege jobban hasonlít egy „hagyományos" nemzetközi szervezethez, amennyiben az együttműködés alapvetően kormányközi alapokon nyugszik.11 Politikaterületenként kisebb-nagyobb eltéréseket mutat tehát mind a döntéshozatal, az érdekképzés mikéntje, mind pedig a kialakított érdekek képviseletének módja. Már ameny- nyiben sikerül egyezségre jutni a képviselendő érdekek mibenléte kapcsán. Merthogy korántsem nyilvánvaló, hogy minden esetben beszélhetünk valamifajta „európai érdekről". E tekintetben szükséges egy kis kitérőt tennünk és elhatárolnunk egymástól a világpolitika és a világgazdaság színterét, még ha e két terület között komoly összefüggések vannak is. A világgazdaság területén ugyanis azt látjuk, hogy a világpolitikával ellentétben az EK nemcsak hogy képes egyfajta „európai érdeket" kialakítani, hanem ezen európai érdeket igen hatékonyan tudja érvényesíteni is. Ennek legfőbb oka, hogy a kereskedelempolitika terén az integráció jóval mélyebb, mint a külpolitika esetében, amennyiben e terület közösségi kompetenciába tartozik, és kialakultak azok a döntéshozatali mechanizmusok, melyek lehetővé teszik Európának, hogy „egy hangon beszéljen". A közösségi keretek közt kialakított álláspont felülbírálatára, az attól való eltérésre az egyes tagállamoknak már nem nyílik lehetőségük, a megszilárdult integrációs keretek már nem engednek teret valamifajta „különutasságra". Ezzel szemben a tagállami külpolitikák összehangolására irányuló kísérletek12 mind ez idáig azt mutatták, hogy Európa államai olyan esetekben képesek együttműködni egymással, mikor érdekeik alapvetően megegyeznek. Ilyenkor az európai összefogás fejlődése során kialakított mechanizmusok viszonylag olajozottan működnek, működtek, az integráció sikeresen adott ki nyilatkozatokat, küldött démarche-okát és hatékonyan bonyolított le választási megfigyeléseket, illetve humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos akciókat. Kiemelkedően figyelemre méltó e téren az EGK-tagállamok összehangolt szereplése az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten. Gasteyger (1996, 101-103. o.) arra hívja fel a figyelmet, hogy azon külső események kapcsán, melyek nagyjából hasonló (vagy adott esetben ugyanolyan) hatásokkal járnak az egyes tagországokra, nem nehéz kialakítani a konszenzust és felsorakoztatni a tagállamokat egy adott álláspont mögött és közös cselekvésre bírni őket, ám ha az adott esemény eltérően hat a tagállamok helyzetére, érdekeire, az EU nagy valószínűséggel megosztott lesz és tehetetlenné válik, miáltal nem tud megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Ez pedig mind a tagállamokat, mind azok állampolgárait érthető módon elgondolkodtatja.13 Mindehhez annyit tehetünk még hozzá, hogy minél heterogénebb az EU, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az egyes tagállamokat eltérő módon fogja érinteni 26 Külügyi Szemle
