Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Arday Lajos: A "kelta tigris" - "skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról
A „kelta tigris" - „skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról eső turistaforgalom és beruházások okozta veszteségekkel. Visszariasztotta őket annak a lehetősége, hogy erőszakos egyesítés esetén az egymillió intranzigens protestáns bekebelezése veszélyeztetné békés életüket, fejlődésüket. A két északi közösséget egyre inkább tőlük különbözőnek, sőt kormányozhatatlannak kezdték látni.75 Az (újra)egyesítést a nyolcvanas évek közepén még az északi katolikusok 36 százaléka támogatta, de tíz év múltán már csak a 25 százalékuk. 1989-ben a Délen megkérdezetteknek mindössze három százaléka ítélte fontos ügynek az országegyesítést, míg a hatvan százalékuk valószínűtlennek tartotta, ami legkevesebb száz év múlva következhet be. Az észak-írországi protestánsok és katolikusok egymáshoz és „anyaországukhoz" való viszonya az elmúlt 30-35 évben alapvetően megváltozott. Az unionisták elvesztették nemcsak kormányzati monopóliumukat, de az önmagukba és a brit támogatásba vetett hitüket is. Helyzetük egyre inkább hasonlít a határon túli magyar kisebbségekéhez: a reprodukcióhoz sem elegendő alacsony születésszám, egyre több a szülőföldjét elhagyó fiatal és jól képzett protestáns, veszélyeztetett helyzet, kevés megértés és támogatás az anyaország részéről,76 vegyes házasságokban (is) megnyilvánuló önfeladás. Newry, Londonderry,77 Belfast egyre inkább az „elnémult harangok", bezárt iskolák, elhagyott templomok városa: ez „a demográfiai öngyilkosság tragikus megnyilvánulása".78 Az unionistáknak minden okuk megvan a borúlátásra. P. Brook északír államtitkár már 1990-ben kijelentette: Nagy-Britanniának stratégiai vagy gazdasági érdekeltsége nincs Eszak-Irországban, és elfogadná az ír Köztársasággal való egyesülést, ha az lenne az északír lakosság többségének kívánsága. D. Trimble többszörös kormányfő szerint ami a hatvanas évek óta történik, az a „visszavonulás, az önfeladás és az engedmények litániája."79 Csoda-e, ha a protestánsok úgy érzik: szülőföldjük „hűvös hellyé" válik számukra, és egyre többen beszélnek a „hazamenetelről" Skóciába.80 „Az ír Köztársaság különleges felelősséget vállalt a katolikus kisebbségért, s ez a viszony formális jelleget öltött és az Egyesült Királyság is elismerte azt az 1985-ös angol-ír egyezményben. Ez folyamatosan érvényesül, míg sok protestáns elvesztette bizalmát Britanniában, mint státusuk biztosítójában az Egyesült Királyságon belül. Ez felborította a (korábbi ön)bizalmi helyzetet."81 Gazdasági, társadalmi, foglalkoztatottsági helyzetük javulása, demográfiai előretörésük megnövelte a katolikusok önbizalmát, s egyre kevésbé viselkednek kisebbségként, míg a protestánsok egyre inkább. Ennek külső jele, hogy az 1997-es önkormányzati választásokon mindkét nagyvárosban, Belfastban és Londonderryben is nacionalista polgármestert választottak. A katolikus középosztály fokozatos hatalomba kerülésével párhuzamosan a Sinn Féin és az erőszakról lemondani nem hajlandó (Real) IRA egyre inkább visszaszorul e két nagyváros szegénységgel és munkanélküliséggel sújtott katolikus gettóiba.82 Mit hozhat a jövő? A békés(ebb) együttélés, a jobb megismerés érdekében szükséges három, már megindult folyamat továbbvitele: a katolikusok foglalkoztatottságának növelése,83 a szegregált egyházi iskolák84 helyett az integrált - nem szükségszerűen állami - iskolarendszer kiépítése, a vegyes népességű, jómódú kertvárosokba költözés 2006. ősz-tél 15
