Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 3-4. szám - EURÓPAI UNIÓ - Arday Lajos: A "kelta tigris" - "skorpiók egy palackban". Az ír nemzeti identitásról
A „kelta tigris" - „skorpiók egy palackban”. Az ír nemzeti identitásról Írország - érthető okokból - Nagy-Britanniával egyszerre adta be felvételi kérelmét és került visszautasításra a francia vétóval 1961-ben és 1967-ben. Végül Nagy-Britanniá- val és Dániával együtt csatlakozott az EK-hoz 1973. január elsejével. A csaknem harmincéves tagságot értékelő valamennyi tanulmány megállapítja: az elmúlt évtizedekben az ír gazdaság és társadalom többet változott, mint történelme során bármikor. A másik meghökkentő kijelentés: „Valamikor 1973 és 1998 között véget ért a 800 éves háború Angliával."39 Méltán beszélnek ír gazdasági csodáról, a „kelta tigris" nagy ugrásáról Vitathatatlan tény, hogy Írország az EK/EU legnagyobb haszonélvezője, de az is, hogy az írek tudták a legeredményesebben hasznosítani a közösségi támogatásokat. A mindenkit bámulatba ejtő gyors átalakulásnak-gazdagodásnak az alapjait három egymást követő gazdasági program rakta le, 1958 és 1973 között. A csatlakozásra tudatosan készülve, ebben az időszakban jelentős beruházások történtek és korszerű technológiák kerültek bevezetésre az iparban és a mezőgazdaságban. Talán ennél is nagyobb hasznot hozott a teljes iskolarendszerbe és egyetemi oktatásba történt, addig példátlan méretű beruházás: húsz év alatt kitermelődött egy európai és világszinten is versenyképes, angolul beszélő értelmiségi réteg. A kormányösztönzésre, kedvezmények biztosításával 1962 és 1973 között ott megtelepedő transz- vagy multinacionális vállalatok foglalkoztatták a hetvenes évek közepén az iparban dolgozók 25, és termelték a nem Britanniába irányuló kivitel 67 százalékát. Az évi négyszázalékos gazdasági növekedés a legnagyobb volt Nyugat-Európában. A kivándorlás csökkenése mellett a népességszám növekedett, és gyorsan emelkedett az életszínvonal. Kiterjesztették a szakképzést az iparban és a szolgáltatásban elhelyezkedők számára. Felismerték az idegenforgalomban, a külföldi turisták fogadásában rejlő munkahelyteremtő és bevételt növelő lehetőségeket.40 Természetes, hogy ezek a pozitív folyamatok felerősödtek a masszív közösségi támogatások hatására. 1973 és 1995 között a nettó támogatások összege 21 milliárd ír font volt. Ebből történt a mezőgazdaság átstrukturálása,41 az infrastruktúra fejlesztése, regionális és helyi beruházások, a munkanélküliek átképzése. A mezőgazdaságban dolgozók aránya 1990-re 15 százalékra csökkent. 1999-ig évente átlag egymilliárd ír fontot kaptak a strukturális és kohéziós alapból 1995-ben a közvetlen mezőgazdasági támogatás 1,2 Mrd-ot tett ki, a teljes támogatás felét. A külgazdasági kapcsolatok gyökeresen átalakultak: míg 1970-ben az ír kivitel 66 százaléka irányult az Egyesült Királyságba és csupán 12 százaléka az EK országaiba, 1995-ben a megfelelő számok: 26, illetve 47 százalék, az utóbbi évenkénti növekedésével. Összességében 1973-ban az egy főre eső GDP az EK-átlag 58 százaléka volt; 25 év alatt ez elérte a 90 százalékot, s ezzel maga mögött hagyta Nagy-Britanniát.41/a Az egy főre eső értéket tekintve Írország a világ harmadik legnagyobb exportőre, s második a számítógépes szoftverek kivitelében az Egyesült Államok után.41/lb Nem csoda, hogy az írek 80 százaléka szerint az EK/EU tagság jót tett országuknak.42 2006. ősz-tél 9
