Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - TÁVOL-KELET - Tálas Barna: Kína - a 21.század leendő hiperhatalma
Kína -a 21. század leendőhiperhatabna „ugrásszerű fejlődéssel", történelmileg rekordidő, azaz néhány évtized alatt leküzdheti elmaradottságát, és gyors ütemben felzárkózhat a civilizációs fejlődésben élenjáró nemzetekhez. Szun Jat-szen nem sokkal az 1925 áprilisában bekövetkezett halála előtt írt végrendelete jól summázza e nagy formátumú kínai gondolkodó politikai hitvallását és törekvését: „Életemből negyven esztendőt áldoztam a nemzeti forradalom ügyének, hogy kiharcoljam Kínának a szabadságot és egyenlőséget. Négy évtizedes tapasztalat alapján arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy e cél elérése érdekében talpra kell állítani a néptömegeket, és harcunkban szövetkezni kell a világ mindazon népeivel, amelyek egyenlő félként kezelnek bennünket."10 Szun Jat-szen halála után azonban az újjászervezett KMT nem volt képes betölteni azt a forradalmi tömegpárt funkciót és szerepet, amit Szun és a Kominternből Kínába küldött tanácsadói szántak neki. Kezdetben még a KKP tagjai is beléphettek egyénileg a KMT szervezeteibe, és ott különböző szintű vezető posztokat is betöltötték. A Kanton melletti Huangpu (Whampoa) Katonai Akadémia parancsnoka, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek, illetve Jiang Jieshi)11, a Kínai Köztársaság későbbi elnöke mellett például az a kommunista Csou En-laj (Zhou Enlai) volt a politikai biztos, aki negyedszázaddal később, 27 éven át - azaz élete végéig - a KNK miniszterelnökének a funkcióját töltötte be. A Huangpu Katonai Akadémiáról kikerülő tisztek irányítása alatt 1925-ben megszervezett Nemzeti Forradalmi Hadsereg (NFH) 1927 tavaszáig sikeresen nyomult délről északra, s ellenőrzése alá vonta a Jangce folyamtól délre eső területeket. Sanghaj, Nanking és Vuhan elfoglalása után azonban a KMT-ben és az NFH-ban felbomlott az egység. Csang Kaj-sek 1927 áprilisában szembefordult a kommunistákkal, és az ország formális egyesítése és kormányának nemzetközi elismertetése érdekében megegyezett az északi és északkeleti militaristákkal, továbbá a kínai és a külföldi nagytőkésekkel, és a KMT és az államapparátus vezetését magához ragadva, az általa ellenőrzött területeken szigorú katonai-bürokratikus diktatúrát vezetett be. 1928 folyamán Csang Kaj-sek nankingi kormányát a külföldi hatalmak - a Szovjetunió kivételével - sorra elismerték a KK kormányaként, és ezzel kezdetét vette Kína legújabb kori történetének az a szakasza, amelyet nankingi évtizedként szoktak emlegetni. Erre az időszakra kidolgozták és a KMT III. kongresszusán el is fogadták ugyan Az anyagi újjáépítés programja a gyámkodás időszakára című dokumentumot, de ennek a gyakorlatban történő végrehajtására és megvalósítására csak nagyon korlátozott mértékben nyílt lehetőség. Ez az évtized ugyanis egyben a KKP fegyveres erőivel vívott második forradalmi polgárháború és a Nagy Faltól északra fekvő Északkelet-Kína Japán által történő megszállásának és annektálásának az időszaka is volt. Ezt az időszakot olyan rendkívüli események jellemezték, mint például az utolsó mandzsu uralkodó, Pu-ji (Puyi) trónra ültetése 1931-ben, Mandzsukuo császáraként Csangcsunban, illetve a KKP által vezetett Vörös Hadsereg kitörése 1934-35-ben a dél-kínai tanácskörzeteket bekerítő KMT-hadsereg gyűrűjéből, 2006. tavasz-nyár 27
