Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza Úgy látja, az, hogy Jelcin 1995. decemberi népszerűségi mélyrepülése (öt százalék) ellenére vállalta, hogy 1996 nyarán megméretteti magát az orosz elnökválasztáson, 1996 márciusára dőlt el.139 A NATO-bővítést Deák András szerint az oroszok túldimenzionálták, Moszkva a jugoszláv rendezéstől eltekintve negligálta az öreg kontinens diplomáciai folyamatait. Ezáltal azonban a partnerkeresés és befolyásolás szempontjából leginkább perspektivikus térséget zárta ki a szövetségesek köréből.140 Az orosz vezetésben 1996 folyamán Jurij Baturin, a Védelmi Tanács titkára fogalmazott meg igen érdekes elképzeléseket - többek között - az oroszok mozgásterére vonatkozóan.141 Primakov idejére egyrészt az orosz nagyhatalmiság milyenségéről folytatott viták légüres térbe kerültek, másrészt a kilencvenes évek kezdetének orosz atlantizmusa átalakult, az orosz vezetés immár tudatosan vállalta a szovjet-orosz nagyhatalmi örökséget.142 Az 1998 őszén kirobbanó oroszországi pénzügyi válság amellett, hogy levette a napirendről a nyugati integrációt, kivetette az ifjúliberális csoportokat a hatalomból. A szellemileg és fizikailag egyaránt leépült Jelcin képtelen volt érdemben befolyásolni a folyamatokat. Semmi jót nem ígért az 1999-2000-es választási szezon, és erősen homályosak voltak a Jelcin utáni Oroszország távlatai is. Radikálisan megromlott Moszkva nyugati megítélése. Ezek a folyamatok az 1999. tavaszi koszovói konfliktus idején kulmináltak, de az 1999-es parlamenti választásokat még két jelcini csoport viaskodá- sa dominálta.143 1999. március 12-én a három közép-európai ország: Csehország, Lengyelország és Magyarország NATO-csatlakozása befejezett ténnyé vált.144 A boszniai és a koszovói háború, illetve ezzel összefüggésben a NATO-bővítés alkalmas volt arra is, hogy a pánszláv elképzeléseknek is táptalajául szolgáljon. A Balkán - orosz pánszláv szemüvegen át Natalija Narocsnyickaja, aki a New York-i szovjet misszió munkatársaként az 1980-as években hosszabb időt töltött az Amerikai Egyesült Államokban, az 1878-as berlini kongresszusról, illetve az első és második világháború körüli eseményekről a pánszláv értelmezést tette a magáévá.145 A szerbeket a „pravoszláv civilizáció" előőrseként említi, elítéli a „védtelen Belgrad" 1999-es NATO-bombázását, majd megjegyzi, hogy a NATO és a pángermánok 1911-es tervei egybecsengtek.146 Narocsnyickaja úgy gondolja, hogy a marxista doktrína eredetileg alkalmatlan volt az államépítésre, ezért Sztálin idején a harmincas években az orosz múlthoz kellett fordulni, a nemzeti érdekek védelmének doktrínájához. Ezért aztán az orosz történelmet részlegesen rehabilitálták, s 1939-ben a bolsevikok vallásellenes intézkedéseit is visszavonták.147 210 Külügyi Szemle
