Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig a környező államokkal került volna összeütközésbe, hanem a világpolitika meghatározó hatalmaival is.84 Ezek az erők csak az 1993. októberi leszámolás után veszítettek erejükből, miután Jelcin szétlövette a parlamentet.85 Az 1993. őszi parlamenti választásokon Zsirinovszkij Liberális Demokrata Pártja aratta a legnagyobb sikert.86 Ilyen körülmények között nem csoda, hogy „...a jelcini időszak első két-három évében a külpolitikával szemben támasztod egyik legfőbb elvárás a konfliktuscsökkentés. .. volt. (...) „A korai orosz külpolitika mozgásterét erősen csökkentette, hogy szüksége volt arra, hogy a területén lévő egységek önállóságát a külföld ne ismerje el."87 Az orosz gazdaság termelése a legdrámaibban 1992-ben esett vissza.88 Az ország politikai vezetésének ezekről a belső feltételekről pontos információi voltak. Oroszország külügyminisztere Andrej Kozirjev volt, akinek elkötelezett atlanti irányvonala már 1992-ben megbukott, de Jelcinéknek szükségük volt rá a parlament 1993-as ostroma után is, ezért csak 1995 legvégén-1996 elején állítják fel székéből.89 Partnerségi stratégia - a Kozirjev-doktrína Kozirjev abból indul ki,90 hogy mivel megszűnt a két ellenséges tömb; az Amerikai Egyesült Államok és a többi nyugati demokrácia Oroszország természetes barátja és szövetségese.91 Eredményként tekint az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között folyó fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra, de elismeri, hogy Oroszországnak még nincs stratégiája, csupán arról van szó, hogy felismerte, hogy szükség van a partnerségre. „Az egyik feladat a világ felé nyitott, demokratikus orosz állam megteremtése, a másik pedig az instabil, posztkonfrontatív világ stabilizálása." Úgy gondolja, hogy itt elsősorban az Egyesült Államokról és Oroszországról van szó, amelyek „történelmileg megalapozott lehetőséggel" rendelkeznek a világ sorsának befolyásolására 92 A partnerség ellenfeleinek tekinti Oroszországban azokat, akik „már nem is annyira a kommunista vörös zászló alatt gyülekeznek, hanem inkább az ultranacionalista zászlók alatt, olykor leplezetlenül barna színekben." Ezek az erők - Kozirjev szerint - egyetértenek a következő két tézisben. „Az első: Oroszország arra van kárhoztatva, hogy konfrontálódjon a nagyvilággal. A másik: a Nyugat és a Kelet végzetesen összebékíthetetlen."93 „Az orosz politikai és társadalmi erők többsége erős, független, virágzó Oroszországot akar. Ebből következően a Kreml és a Nyugat viszonyában csak az a politika lehet sikeres és megbízható, amelyik elismeri a két fél egyenjogúságát és kölcsönös előnyeit, valamint Oroszország nagyhatalmi státusát és jelentőségét." E megállapítással csak az volt a baj, hogy az orosz külpolitikának nem volt meg a vázolt politika megvalósításához szükséges feltételrendszere. Ami az 1993. decemberi választások mérlegét illeti, Kozirjev a következőképpen vonta meg: „az orosz választók... nem a birodalom visszaállítására vagy netán a »meleg tengerek meghódítására« szavaztak - annak ellenére, hogy csaknem egyharmaduk Zsirinovszkijra adta voksát -, hanem sokkal inkább a piaci reformok aránytalanul magas ára ellen."94 2006. tavasz-nyár 203
