Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Gecse Géza: Régi és új elemek az orosz külpolitikai gondolkodásban Gorbacsovtól Jelcinig
Geese Géza A Trubeckoj-utód, az Egyesült Államokba emigráló Georgij Vernadszkij, illetve a Szovjetunió lágervilágát megjárt Lev Gumiljov írásainak többsége később született.52 Új orosz geopolitika Alekszandr Dugin esetében nyugodtan beszélhetünk új orosz geopolitikáról, és ne feledjük, hogy a geopolitikának mint oroszországi fogalomnak az elterjesztéséhez nagymértékben járult hozzá a Liberális Demokrata Párt elnöke, Vlagyimir Zsirinovszkij, aki az 1993. decemberi választásokon pártjával igen sikeresen szerepelt.53 Dugin elismeri, hogy összeomlott a szovjet-amerikai kétpólusú rendszer, de ennek ellenére amellett tör lándzsát, hogy ilyenre mégis szükség van 54 Mackinder frazeológiáját követve az úgynevezett parti területeket kívánja Oroszország szövetségesévé tenni, miközben azt is kijelenti, hogy „Oroszország egyik leglényegesebb geopolitikai igénye a birodalomépítés".55 Szerinte Oroszország az első és a második világháborúban „öngyilkos konfliktusba keveredett a saját természetes geopolitikai szövetségeseivel, a kontinentális közép-európai hatalmakkal: Ausztria-Magyarországgal és Németországgal" 56 Lényegében tehát visszatér ahhoz a korábbi orosz hagyományhoz, amelynek lényege, hogy Európát Németországgal közösen kell felosztani. Az úgynevezett „köztes" zónát, amelyről megállapítja, hogy elsősorban szláv térség, nem érzi a sajátjának,57 ami főként azért érdekes, mert - ezek szerint nem számít komolyan a térségben élő szláv népek támogatására sem. Dugin úgy gondolja, hogy „a szlavofil geopolitika helyett vissza kell térni az Oroszország németellenes politikáját Nyugaton, és japánellenes politikáját Keleten kizáró eurázsiai tervekhez, szakítani kell a magát „orosz nacionalizmusnak álcázó atlanti vonallal". Dugin egyértelműen a Moszkva-Berlin tengely mellett kötelezi el magát.58 Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij könyvét oroszul 1993-ban adták ki.59 Zsirinovszkij a klasszikus európai hatalmi politika szabályainak megfelelően - Duginhoz hasonlóan - a Németországgal való klasszikus jó viszonyra épít, mert úgy gondolja, hogy tud Berlin részére területi kompenzációt nyújtani, egyébként nemcsak az oroszok, hanem a lengyelek rovására is Kelet-Poroszországban. Franciaországnak az „amerikai és a cionista befolyástól való megszabadulásban való segítséget" tudja ajánlani, nekünk magyaroknak némi területet Romániából, a románoknak egy darabot Moldovából. Sőt a Szentpétervár melletti Viborg városát, finnül Viipurit, amelyet a Szovjetunió a második világháború után csatolt el, hajlandó lenne visszaadni Finnországnak.60 írásai tükrözik, hogy mi történik az országban, hisz támaszkodva az oroszok birodalmi nosztalgiáira, élvezettel sértegeti az Amerikai Egyesült Államokat és Jelcin elnököt, a baltikumi és a krími orosz kisebbség helyzetére utalva pedig próbál együttérzést kelteni otthoni közönségében, és ami talán ennél is nagyobb fogékonyságot vált ki az oroszokból, azzal riogat, hogy amennyiben a „demokraták maradnak hatalmon, ötven év 200 Külügyi Szemle
