Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Marton Péter válasz", közben az MEK részéről a Rádzsávi házaspár már Kofi Annan ENSZ-főtitkár- hoz fordult levélben, hogy felháborodását fejezze ki amiatt, ami véleményük szerint az iraki-iráni háborút lezáró biztonsági tanácsi határozatok megsértését jelentette.67 Noha ez idő tájt némi iraki csapatösszevonásra is sor került az iráni határ közelében,68 nem beszélhetünk a lehető leghatározottabb tiltakozásról a bagdadi rezsim részéről.69 Továbbá itt sem a határokon átnyúló katonai akciók következetes elutasításáról volt szó, hiszen a nyolcvanas években - de kevésbé készségesen a kilencvenes évek nagy részében is - a Huszein-rezsim toleranciát mutatott Törökország észak-iraki aktivitásával kapcsolatban. Az MEK és az iráni rezsim konfliktusára gyakorolt befolyás inkább ütőkártya volt Bagdad kezében, amivel az öbölben zajló olajcsempészet feletti szemet hunyást próbálta elérni Teheránnál. Irán a maga részéről az MEK nagy 2000-es támadássorozata kapcsán haditengerészete fokozott aktivitásával, iraki csempészhajók lefoglalásával jelezte, hogy a két kérdés valóban összekapcsolható. Az Egyesült Államok egy alku létrejöttét annak a vádnak a hangoztatásával próbálta megakadályozni, miszerint az iraki rezsim közvetlenül az olajcsempészésből származó'hasznából támogatta az MEK-t. 2000 októberében így is létrejött azonban egy szóbeli iráni-iraki megállapodás, amelynek értelmében Irak felhagyott volna az MEK, cserébe Irán pedig a SCIRI (az Iszlám Forradalom Legfelsőbb Iraki Tanácsa síita politikai erő, napjainkban az egyik legjelentősebb iraki politikai párt) támogatásával. A megállapodás betartására Bagdad végül vagy nem volt képes, vagy nem is törekedett arra, mert az MEK ez után is számos támadást hajtott végre. Végezetül Grúzia speciális eset, mert amennyiben igaz, hogy Oroszország 2002. szeptember 11-ét megelőzően hajtott végre csapásokat grúz területen, úgy itt a hallgatólagos beleegyezés/passzivitás után állt be változás a grúz magatartásban. A reakciók hasonlósága tehát, ha korlátozottabban is, de a fogadó felek oldalán is megfigyelhető - ebben az esetben azonban a realista-neorealista megközelítés premisz- száival éppen ellentétes jelenségbe ütközünk. Egyfelől mert a kérdéses államok nemzetközi vezetése nem ellenőrizte teljes mértékben az ország területének egészét, és a nem ellenőrzött területeken történtekkel kapcsolatban legalábbis passzivitást mutatott, amivel a realizmus eleve nem igazán tud mit kezdeni, másfelől mert a kérdéses államok egy része egyenesen kész volt erőszak-monopóliumát delegálni egy-egy szomszédos állam - tehát a realista logika szerint potenciálisan legjelentősebb stratégiai ellenlábasainak egyike - számára. Ez persze nem felel meg a Cooper posztmodern szférájában tapasztalható szuverenitás-összefolyatásnak (pooling of sovereignty), mégis a szuverenitás kezelésének egy sajátos, kooperatív felfogására utal, melynek célja a kompromittált államrendszeri világrendben keletkező rések betömése. Itt fontos megjegyezni, hogy a fogadó államok esetében sem világos, hogy azok Cooper felfogásában pontosan hová, a premodern vagy a modern szférába tartoznának-e. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a felsorolt eseteknek, a bevezetésben említett laoszi és kambodzsai, illetve dél-libanoni példákkal ellentétben és megint csak egy ki262 Külügyi Szemle
