Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Marton Péter erejét fokozták az orosz duma egyes képviselőinek radikális kijelentései, illetve hogy Szergej Ivanov védelmi miniszter napokon belül célpontlistát ígért a fegyveres erőknek. Grúzia tiltakozott, és bejelentette, hogy Oroszország már addig is több alkalommal hajtott végre légicsapásokat grúz felségterületen, csupán az ultimátumot megelőző héten három ízben is. Amennyiben az orosz légicsapásokról szóló hírek igazak, az azt mutatná, hogy orosz részről eleve az elrettenthetetlenség problémájával számoltak, azaz még azelőtt a saját erejüket vetették be grúz területen, hogy ultimátumot intéztek volna Grúziához - ez, mint említettem, egyéb célokat is szolgálhatott -, amiben éppen ezzel fenyegették meg Tbiliszit. Az is megállapítható lenne ez alapján, hogy grúz részről a fenyegető hangú orosz ultimátumig ebből nem is akartak nagy ügyet csinálni. [Tarkhan-Mouravi említ 2000-es incidenseket, amelyekben az említettekhez hasonló légicsapásokra került sor grúz területen - megítélése szerint valószínűleg véletlenül, azaz feltehetően nem tudatában annak, hogy a légicsapások grúz területet értek. ]63 Egy kommentátor, Dalziel 2002 augusztusában közzétett írása szerint „a grúz biztonsági erők már leírták a Pankiszi-szorost mint túl veszélyes műveleti terepet".64 Erről az orosz biztonsági erők is minden bizonnyal tudomással bírtak. A dél-oszét és az abház, nemzetközileg persze el nem ismert, ám nagyon is valóságos határszakaszokon (melyek frontszakaszok is egyben) ráadásul az ott kialakult helyzetben jelentős grúz erők vannak lekötve, és erről Oroszországnak megint csak pontos tudomása van, hiszen ott a saját katonái is jelen vannak, hivatalosan a két felet elválasztó békefenntartóként. A teljesség érdekében nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a grúz biztonsági erőket vélhetően nem kizárólag a nehéz földrajzi viszonyok és a várhatóan harcedzett és jól felfegyverzett ellenfelek rettentették el a határozottabb fellépéstől, hanem a vonakodás, hogy esetleg súlyos veszteségek árán járuljanak hozzá az Orosz Federáció biztonságához, miközben az Grúziával szemben például Dél-Oszétia és Abházia esetében is opportunista, intervencionista politikával lépett fel, megbontva Grúzia területi integritását. Ezt látszik alátámasztani, hogy a már idézett Dalziel szerint 2002 márciusa és augusztusa között a grúziai amerikai katonai misszió nem tudta rendesen megkezdeni feladatát, mivel ebben az időszakban a kívánatosnál jóval kevesebben jelentkeztek önkéntesnek a terroristaellenes kiképzésre. Következtetések A bemutatott esetekben láthattuk, hogy az 1991 óta eltelt időszakban - esetlegesen itt nem tárgyalt példák mellett, azaz többek között65 - alkalmazott katonai erőt másik állam nemzetközileg elismert határok által övezett területén egyebek mellett Törökország, Irán, Ruanda, Uganda, Macedónia és Oroszország. Ennek az országlistának figyelemre 160 Külügyi Szemle
