Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2006 (5. évfolyam)
2006 / 1-2. szám - ELMÉLET - Marton Péter: Államkudarcok, elrettenthetetlenség, ellenséges hátországok - Empirikus felfedezőúton Cooper világaiban
Marton Péter LRA ellen, ám Szudán együttműködési készsége a gyakorlatban kevésbé volt tapasztalható. Az LRA-t inkább az érintette negatívan, hogy a beinduló szudáni békefolyamat elidegenítette a khartoumi vezetéstől az EDF-et, mely ellene fordult, és az SPLM/A-val kezdett együttműködni (még mielőtt ezt bejelentették volna, az EDF a fegyvereseinek nagy részét az SPLM/A ellenőrizte területekre csoportosította át). Az EDF-et az LRA-tól sérelmek is érték közben, például LRA-fegyveresek rablórazziái nyomán, és emiatt 2004 januárja után az EDF készségesen együttműködött az SPLM/A-val az LRA ellen több hadműveletben. Ugyanakkor az SPLM/A egy tisztje is elismerte az International Crisis Group kérdésére, hogy „azért az LRA nem lesz hirtelen prioritás számunkra".45 Végül 2004-ben Szudán és Uganda megújította 2002. eleji megállapodását, és ugandai csapatok 2004 októberét követően Dél-Szudánban tisztogató műveleteket indítottak az LRA felszámolására. A szudáni vezetés tehát elismerte, hogy akkori helyzetében nem vállalhatta a szembeszállást az LRA-val, és delegálta erőszak-monopóliumát a nemzetközileg elismert határai által közrefogott terület egy része felett. Az LRA stratégiai helyzetének romlására tárgyalásokon való részvétellel, azzal párhuzamosan viszont számos terrorakcióval is reagált, hogy demonstrálja, továbbra sem szenvedett döntő vereséget. Ebben az is szerepet játszik, hogy mivel Szudán Ugandának csak Juba városától délre engedélyezte a fellépést saját területén, az LRA egyszerűen északabbra építette ki új bázisait, kivonva erői nagy részét a delegált erőszak-monopólium által érintett övezetből. Uganda vs. LRA és ADF + Ruanda vs. FAR és Interahamwe-milicisták. Helyszín: Kongói Demokratikus Köztársaság, keleti körzetek. Vizsgált időszak: 1998A Kongóban jellemző viszonyok, az ott kialakult politikai vákuum miatt két közép-afrikai ország, Uganda és Ruanda is a beavatkozás mellett döntött 1998-ban, tekintettel arra, hogy az ottani Kabila-rezsim bizonyos ellenséges természetű lépései, leginkább pedig effektiv autoritásának hiánya kedvező feltételeket teremtettek Kongóban olyan fegyveres csoportok számára, melyek a két említett ország vezetésével fegyveres harcban állnak. Uganda beavatkozását két ilyen fegyveres csoporttal kapcsolatos aggodalmai váltották ki. Ezek az ADF (Allied Democratic Forces) és az LRA (Lord's Resistance Army; az Úr Ellenállási Hadserege).46 Az ADF az International Crisis Group szerint az egykori Ugandai Nemzeti Felszabadító Hadsereg maradványaiból állt össze, a soraiban még az egykori ugandai diktátornak, Idi Amin Dadának is volt néhány követője. A szudáni vezetés korábban ennek a csoportnak is nyújtott finanszírozást, akárcsak az LRA-nak, ami egyben jelzi, hogy Uganda beavatkozásának értékelésekor Szudán sem hagyható ki a számításból. Az 154 Külügyi Szemle
