Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Búr Gábor: A XXI. század Afrika évszázada?
A XXL század Afrika évszázada? ját. A NEPAD az eredetileg a környezetvédő mozgalmaktól átvett „fenntartható" növekedés megteremtését tűzte zászlajára, s ugyancsak célkitűzésként fogalmazta meg, hogy Afrika a segélyek passzív befogadójából saját fejlődésének generátora legyen.11 A NEPAD Afri- ka-szerte valószínűleg legismertebb jelszava, hogy a XXI. századnak Afrika évszázadának kell lennie. Dél-Afrika, Nigéria, Szenegál, Egyiptom és Algéria kezdeményezéseit foglalták össze egy programba, így a 205 pontot tartalmazó hosszú dokumentum a jó kormányzás elveinek betartatása mellett az infrastutúra és az emberi erőforrások terén mutatkozó elmaradás felszámolását is célul tűzte ki, sőt a kontinens gazdasági növekedésének hét százalékra történő feltomázását, valamint Afrika világkereskedelmi részesedésének megduplázását is.12 A NEPAD keretében kidolgozásra került egy önkéntes alapon működő politikai ellenőrző-monitoring rendszer (African Peer Review Mechanism) (APRM), amely a leglénylegesebb előrelépést jelentette az AESZ korábbi gyakorlatához képest. A többlépcsős, négy különböző típusú jelentés elkészítésével járó eljárás keretében a NEPAD alapelveinek érvényesülését vizsgálja meg országonként egy öt-hét köztiszteletben álló afrikai személyiségekből álló bizottság. Nagyon lényeges, hogy a konfliktusok kirobbanása előtt, már a gazdasági szükséghelyzet, vagy a politikai feszültségek éleződésének időszakában is össze kell hívni az illetékes bizottságot, amely sajátos, az afrikai szokásoktól egyáltalán nem idegen mediátori tevékenységet is ellát, segítve a magát a mechanizmusnak önként alávető kományt.13 Az AU megalapításával egyidőben elfogadott APRM nem tartalmaz ugyan belső szankciókat, ám 2002-ben a G8-ak a jó kormányzás elvének meglétét részben a pozitív APRM-jelentéshez kötötték, így a donor országok akár a már odaígért segélyek megvonásával is büntethetik a saját maguk által elfogadott, átláthatóságot és demokratikus politikai viszonyokat garantáló szabályokat be nem tartó afrikai kormányokat. Ám az első ilyen jellegű bizottsági jelentések a két elsőként vállalkozó Ghána és Ruanda esetében is csupán a közeljövőben születnek meg, így az elvek gyakorlati alkalmazhatósága még nem állta ki az első próbát. Az előzetes várakozásokkal ellentétben a válságmegelőző funkció ezidáid nem működött, így kételyek merültek fel a mechanizmus hatékonyságát illetően Darfur, Zimbabwe, Kongó és Elefántcsontpart esetében is. A nemzetközi politikában a franciák és az amerikaiak által elhanyagolt Afrika ügyének felkarolásában az 1997-ben első miniszterelnöki megbízatását kezdő Tony Blair és kormányai igyekeztek a kezdeményezést magukhoz ragadni. A franciáktól eltérően a britek a dekolonizáció lezárultával nem folytattak aktív Afrika-politikát, egykori gyarmataik közül többen is a frankofónia és Franciaország felé orientálódtak, mert onnan lényegesen több támogatásra és odafigyelésre számíthattak. A konzervatívok hosszú kormányzásának idején külön tehertételnek számított egyes tory politikusok nyíltan vállalt szimpátiája a pretoriai rezsim irányában. A kilencvenes évek második felétől lassú változások kezdődtek, míg Franciaország kifelé menetelt az afrikai kontinensről, addig a britek fokozatosan növelték az Afrikának szánt segélyeiket, s az ezredfordulóra le is hagyták ezen a téren a franciákat. A Blair által is képviselt harmadikutas ideológia fon2005. tavasz-nyár 7
