Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - VITA - Dunay Pál: Nem értünk egyet
Nem értünk egyet Jeszenszky Géza olyan benyomást igyekszik kelteni, mintha én csak a konzervatív kormányokat bírálnám, míg a szocialista-liberális koalíciók külpolitikájával maradéktalanul elégedett volnék. Másutt elvbarátaimként Kovács Lászlót és Horn Gyulát említi, amivel - mi tagadás - megtisztel (279., 280. o.). „Kontrasztként... Dunaytól az MSZP-SZDSZ-kormányok külpolitikája lényegében felhőtlen elismerést kapott szak- szerűségéért és az örökölt károk eredményes mentéséért" (278. o.). Ennek az amúgy nem teljesen pontos percepciónak nagyon egyszerű az oka: Az, hogy ezt támasztják alá a tények, s ezért így gondolom. Annak ellenére, hogy írásomban jeleztem, voltak problémák a szocialista-liberális kormányok idején is. Például az 1994-es választási kampányban hangoztatott azon ígéret, mely szerint az új kormány áttörést fog elérni a két legproblematikusabb szomszédsági kapcsolatban, kárt okozott, mert később, a kormányalakítás után, gyengítette a magyar alkupozíciókat. Ugyancsak felhívtam a figyelmet arra, hogy 2002 után csökkent a Külügyminisztérium felső vezetésének gazdaság iránti affinitása, amely nem szolgált az ország javára. Arra is utaltam, hogy a (szocialista) pártelnöki és a külügyminiszteri funkció egy kézben tartása 2002 és 2004 között problémákat okozott, mert egyes esetekben a két funkció eltérő megnyilvánulásokat igényelt volna, a kettő között „esetenként szerencsétlen interferencia" keletkezett. Mintha Jeszenszky Géza csak írásom egyik részét olvasta volna vagy érdemesítette figyelmére. Jeszenszky Gézának az a megoldása, amellyel megpróbálja az Antall-kormány által képviselt irányvonalat ésszerű középútnak feltüntetni, a politikában jól ismert. Azt állítani, hogy „sokan elmarasztalják az Antall-kormányt, amiért a három mesterségesnek bizonyult föderáció felbomlása idején nem tett lépéseket azért, hogy méltányosabb és igazságosabb határok jöjjenek létre a Kárpát-medencében" (276. o.), ennek egyik megnyilvánulása. Kik lehetnek vajon ezek a „sokan"? A MIEP Lebensraumról álmodozó keretlegényei? Jeszenszky Géza ebben a kérdésben csak úgy kerülhet nézeteivel „középre", ha a politikai spektrumot a végletekig tágítja. Azt Jeszenszky Géza is elismeri, hogy az Orbán-kormány első éveit, egyebek mellett a koszovói válság kezelését és az EU-csatlakozási tárgyalások lebonyolítását nagyra értékeltem. Az úgynevezett kedvezménytörvény volt az az elem, ahol ismét csak gondokat, az ország érdekeivel ellentétes laikus hozzáállást láttam. Azt vitapartnerem figyelmen kívül hagyja, hogy Martonyi János teljesítményét, pragmatikus, az EU csatlakozásra összpontosító munkáját is pozitívan értékeltem. Problematikusnak tartom azt is, hogy Jeszenszky Géza vélhetőleg úgy gondolta, ha többször utalt volna arra, hogy véleményem nem egyszerűsíthető le a pártvonalak mentén való állásfoglalásra, gyengítette volna ezzel a saját érveit. Jeszenszky Géza megemlíti, hogy neki soha, senki nem jelzett bizonyos szomszédsági politikával kapcsolatos nyugati elvárásokat/kifogásokat. Ez a ténykijelentés mélyen aggasztó a következő okokból. 1. Mindenekelőtt azért, mert azt mutatja, Jeszenszky Géza nem mindig érti a kommunikáció sokcsatornás jellegét a nemzetközi kapcsolatok2005. ősz-tél 285
