Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években cseh-morva állam (sic!), amely beilleszkedhetne az általuk elképzelt biztonsági övezetbe. Megemlítette azt is, hogy a lengyel politika minden erejével törekszik arra, hogy a szlovákokat a magyar megoldás felé irányítsa.108 E dokumentum fényében nem csoda a szlovákok bizalmatlansága, és az sem, hogy - részben a lengyel hozzáállás hatására - egyre inkább a németek bizalmát kezdik el keresni. 1938-ban ugyanis már a németek közép-európai hatalmi törekvései annyira szembetűnők voltak, hogy a szlovák politikusok jobbnak látták Varsó helyett Berlinben keresni pártfogóikat. Az intenzív kapcsolatok eredményeként Szlovákia hamarosan német hegemónia alatt találta magát, amivel szemben Varsó aligha tehetett valamit. Lengyelország tehát kénytelen volt feladni azt a tervét, hogy Szlovákiából egy lengyel fennhatóság alatt álló ütközőállamot hoz létre a horizontális tengelyen. De ami még ennél is fájdalmasabb volt a lengyel politika számára, Németország éket vert a tengelybe, amit megkerülni aligha lehetett.109 Összegzés Lengyelország tehát elveszítette azt a mozgásteret, amelynek a vertikális tengelyben oly nagy szerepet szánt, és amely hídként szolgált volna a délebbi államok felé. Varsó egyre jobban megértette, hogy a lengyel politikának nincs esélye tervei megvalósítására az egyre erősödő német befolyással szemben. így vesztette el először Romániát, majd Jugoszláviát és Olaszországot, végül pedig Magyarországot is terveinek megvalósítása szempontjából. A Balti-tengert a Fekete- és Adriai-tengerrel összekötő tengely terve eleve nem sok sikerrel kecsegtetett, Beck mégis szinte megszállottként akarta megvalósítani. A lengyel külügyminisztert elkeserítette, hogy egy ekkora európai ország, mint Lengyelország, eltörpül a nyugati hatalmak mellett, holott aktív politikát folytat a Népszövetségen belül, és geopolitikai helyzetétől fogva kulcsszerepet játszhatna Kelet- és Nyugat-Európa között. A nyugati hatalmak ennek ellenére „másodrendűnek" tekintik, ami abban jut kifejezésre, hogy semmilyen nagyszabású európai rendezési egyezményhez sem hívják meg. „Elmegy mellette" Locarno, a négyhatalmi egyezmény, végül pedig a müncheni egyezmény is, Lengyelországot pedig meg sem említik, ami által egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül más közép-európai országokhoz hasonlóan. Beck ezt a kiszolgáltatottságot azzal próbálta ellensúlyozni, hogy a nagyhatalmi ambíciók köntösébe bújtatott újjárendezési tervvel állt elő Közép-Európát illetően. Arra számított, hogy az itt található kisállamok a Lengyelországéhoz hasonló csalódottságuktól indítva sorra védőszárnyai alá bújnak. Ezáltal a megerősödő Lengyelország eséllyel vehetné fel a versenyt a nagyhatalmakkal. Más részről az így létrejövő vertikális tengely egyben komoly defenzív erőt képviselne az egyre jobban megerősödő Németországgal szemben, és a „cordon sanitaire"-hez hasonló biztonsági feladatot töltene be keleten, a bolsevik Szovjetunióval 2005. ősz-tél 2 59
