Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években távozó Becket Ciánon kívül a magyar és a jugoszláv követ is kikísérte a vasútállomásra.93 A jugoszláv sajtó Beck római vizitjét, mint „a barátunk látogatása a barátunknál" jellemezte. A márciusi találkozót, Beck várakozásával ellentétben, nem követte további komolyabb olasz tevékenység a blokk ügyében. Meg kell jegyezni, hogy az olaszoknak az adott politikai helyzetben megfelelt a német szövetség. A közép-európai tengelyt kizárólag mint másodlagos lehetőséget tartották fenn, éppen ezért a Berlin-Róma tengely létrejöttével különösebb hangsúlyt már nem fektettek rá. A külügyminiszter türelmetlenkedését megelőzve, nem sokkal találkozójuk után, Ciano közölte, hogy „a horizontális tengely kellő elővigyázatossággal és lassan építendő ki''.94 Ezzel az olasz kezdeményezés lényegében ki is merült. Habár továbbra is sürgették a jugoszláv-magyar megegyezést, de ezzel semmi újat nem hoztak a történések eddigi menetébe. Említést talán csak a júniusi 21-22-i, Stojadinovic és Ciano közti velencei találkozó érdemel. Erre azért került sor, mert Mussolini biztosan maga mögött akarta tudni Belgrádot az egyre növekvő balkáni német befolyással szemben. A tárgyalások után Kobylanski - belgrádi információi alapján - közölte Horyval, hogy Stojadinovic örömmel látná, ha a magyar-jugoszláv megegyezést a bledi kisantant-konferencia előtt meg lehetne kötni, s ezzel a fait accomplival ülhessenek le a tárgyalóasztalhoz.95 Kánya ezt követően Rómába látogatott, hogy meggyőződjön az állítás őszinteségéről. Ciano elmondta neki, hogy négy kérdést fog Belgrádhoz intézni: 1. Óhajtja-e a jó viszonyt Magyarországgal? 2. Óhajtja-e az Olaszországgal és Magyarországgal való együttműködést? (Amennyiben igen, tárgyalni lehet az ügyben, hogy Jugoszlávia foglalja el a római jegyzőkönyvekben a megszűnt Ausztria helyét.) 3. Hajlandó-e Magyarországgal szemben fegyveres konfliktus esetén semleges maradni? 4. Érdekében tartja-e Magyarország megerősödését és területi gyarapodását? (Természetesen pusztán Csehszlovákia rovására).96 Ezt követően a követi jelentések tömege számol be arról, hogy Ciano vagy Beck újra és újra szorgalmazta Kányánál vagy Stojadinovicnál a megegyezést. A két ország közti antagonizmus azonban csak nem akart változni. Mind Budapesten, mind pedig Belg- rádban megvolt a szándék a békülésre, de ekkor már Németországtól várták azt, amit Lengyelország és Olaszország kínált. A csehszlovák válság és a szlovák kérdés A német-lengyel megnemtámadási szerződés aláírásának és később a csehszlovák-szovjet segítségnyújtási egyezménynek97 egyenes következménye lett a lengyel-csehszlovák viszony romlása, amihez még hozzájárultak a két ország közti ideológiai különbségek. Habár Franciaország mindent megtett annak érdekében, hogy két keleti szövetségesét kibékítse,98 arra szinte semmi esély nem volt. A Pilsudski-féle rezsim Csehszlovákia tekintetében teljesen átvette a náci ideológiát, és nyíltan megkérdőjelezte annak létjogosultságát. A Barthou által kezdeményezett keleti Locarno terve a kialakult helyzetet csak tovább 2005. ősz-tél 255
