Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években volt a magyar kapcsolatokban is, s egyben magyarázatot adhat arra, miért indultak el olyan lassan és nehezen a lengyel-magyar kapcsolatok. Gömbös varsói látogatása végül csupán egy kereskedelmi szerződést eredményezett. Természetesen az érintettek tagadták, hogy egy blokk létrehozásának irányába szervezkednének, tehették ezt már azért is, mivel a sajtó semmilyen bizonyítékot sem tudott felhozni ennek cáfolatául. Ami Lengyelország közép-európai terveit illeti, Beckék nem rejtették véka alá magyar kollégáik előtt nagyszabású terveiket, mindig gondosan ügyelve arra, hogy azokban Magyarország mint legfőbb szövetséges és a szövetségi rendszer egyik tartópillére szerepeljen. 1935 elején dr. Jan Bobrzinski történész, egyben a Lengyel Államiság Gondolatának Szövetsége elnöke cikket jelentet meg a Nasze Przyszwosci című lengyel lapban Varsó-Buda- pest címen, amiben Közép- és Kelet-Európa jövőbeli hatalmi alakulásait veszi számba. Ebben arra a megállapításra jutott, hogy a balti államoktól a Balkánig létre kell hozni egy szövetségi rendszert. A létrejövő blokk Budapesten és Varsón mint a szövetség két főpillérén kell hogy nyugodjon. Éppen ezért sürgette a közös lengyel-magyar határ létrehozását, mivel szerinte csak ez által valósulhat meg a két ország közti erős kapcsolatrendszer. Erre később ráépíthetnek egy átfogóbb közép-európai kapcsolatrendszert. A két ország közös határát a legkönnyebben Ruszinszkónak Magyarország és Lengyelország közötti felosztásával tartotta elérhetőnek.67 Könnyen elképzelhető, hogy az írás „megrendelője" maga a lengyel külügyminisztérium volt, ugyanis alig két hétre rá Beck maga számolt be hasonló irányú terveiről Matuskának. Bevezetésképpen örömének adott hangot, hogy az általa tavaly még platonikusnak nevezett magyar-lengyel barátság intenzív formát öltött, ami mindenképp bizakodásra ad okot. Majd közölte, hogy Varsó magatartása a Duna menti államok közötti benemavatkozási szerződések megkötése kérdésében Budapest után fog igazodni. Megjegyezte, Lengyelország eddig a dunai államokkal szemben meglehetős közönyt mutatott, de szándéka szerint ennek vége, és elérkezettnek látja az alkalmat addigi lengyel külpolitikai orientáció megváltoztatására. Véleménye szerint a római paktummal komoly változások veszik kezdetüket Európában, amit még ki kellene egészíteni egy Róma-Budapest-Varsó vonallal, ami párhuzamosan futna a Róma-Párizs-London vonallal. „Ebbe a kombinációba aztán bekapcsolódhatnék egy Varsó-Párizs megegyezés." Kissé utópisztikus elképzeléseinek felvázolása után gyorsan megnyugtatta a magyar követet, nehogy esetleg az arra gondoljon, a lengyel külügyminiszter a benemavatkozási paktummal nyomást akar gyakorolni a magyar kormányra, s csupán arra kérte a nagykövetet, tartson fenn állandó diplomáciai kapcsolatot ez ügyben, és informálja a lengyel külügyminisztériumot.68 Beck azon kijelentését, hogy Budapest után fog igazodni, Matuska Kányához írt beszámolójából érthetjük meg jobban. A nagykövet véleménye szerint Beck a keleti paktum kérdésében Franciaországgal szemben Németország mögé bújik akkor, mikor úgy érvel, hogy a keleti paktumnak mindaddig nincs értelme, míg Berlin hozzá nem járul. A közép-európai 2005. ősz-tél 247
