Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években másik két tagállamával szemben, hogy Magyarországgal nélkülük nem köt egyezséget. Ez a hirtelen fordulat annak volt köszönhető, hogy a frissen megkötött olasz-jugoszláv egyezmény elég népszerűtlen volt Belgrádban, amit még tetézett a nehéz belpolitikai helyzet, ezért Stojadinovic kénytelen kifelé a kisantant erős összetartozását mutatni. A követ szerint a jelen helyzetben a legjobb volna magyar részről nem erőltetni a közeledést.58 Inkább továbbra is lengyel részről próbálkoznak a nézeteltérések elsimításával. Az olaszokkal kötött szerződéssel azonban Jugoszlávia elveszett Lengyelország számára, és a továbbiakban Belgrád irányát az olasz befolyás határozta meg. Varsó számára némi öröm lehetett az ürömben, hogy Mussolini ugyanazt sürgette Stojadinovicnál, mint korábban Beck, tudniillik hogy egyezzen ki a magyarokkal. De amennyiben ez megtörtént volna, az már sokkal kevésbé lett volna Beck érdeme, mint Mussolinié. Értelemszerűen az erre épülő közép-európai szövetség irányítója már nem Varsó, hanem Róma lett volna. Beck, átértékelve a kialakult helyzetet, úgy ítélte meg, legjobb, ha délen csökkenti aktivitását, és elsősorban Magyarországra, illetve Csehszlovákiára koncentrál. A legígéretesebb szövetséges - Magyarország a lengyel törekvések fókuszában A magyar-lengyel kapcsolatok a húszas évek közömbössége és érdektelensége után Honj András varsói nagyköveti kinevezésével59 vettek lendületet. Hory Varsó előtt Bukarestben, Belgrádban és Rómában is működött. Az addig befutott pályája honorálásaként 1933-ban kinevezik Kánya állandó helyettesévé. Kányával azonban nagyon nehezen találta meg a közös hangot, ugyanis Hory állítása szerint Kánya diktátori hajlamokkal bíró ember volt, referensei véleményére nem volt kíváncsi.60 Két év közös munka után Kánya, megelégelve a közte és Hory között fennálló feszült helyzetet, felmentette helyettesét, egyben gondoskodott Varsóba történő áthelyezéséről. Volt helyettese állítása szerint a következő mondattal küldte őt Varsóba: „Hát, kedves Bandi, most egy olyan állomáshelyre kerülsz, ahol semmit sem tudsz elérni. Varsó a magyar külpolitika szempontjából halott poszt. Ott legalább lesz időd külpolitikai elméleteid helyessége felől gondolkozni."61 Érdekes, hogy Kovács Endre szerint ennek pont az ellenkezője történt, tudniillik Kánya Horyt pont azért nevezte ki Matuska (előző nagykövet) helyére, mivel Lengyelország szerepe megnőtt, és más európai hatalmak is „jobb erőket küldenek Varsóba".62 Kétségtelen, hogy Franciaország is váltott és Laroche követ helyét az egykori miniszterelnökségi államtitkár Léon Noéi vette át Varsóban, de a csehszlovák kormány is ugyanígy tett, amikor Juraj Slávikot nevezte ki június 7-ével varsói követnek, aki mellesleg szlovák nemzetiségű volt. Kinevezése első heteiben Horynak rá kellett ráébrednie, hogy Kányának igaza volt; a magyar-lengyel kapcsolatok csaknem a nullával egyenlők. Egyik első jelentésében írja, hogy Matuszewski, a Gazeta Polska főszerkesztője is úgy nyilatkozott neki egy bizalmas 2005. ősz-tél 245
