Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években A lengyel külügyminiszter látogatása a varsói lapok tudósításaival ellentétben elsősorban nem udvariassági, hanem politikai jelleggel bírt.48 Belgrádi tartózkodását nem csupán a kapcsolatok javítására és elmélyítésére, hanem sokkal inkább a jövőbeli középeurópai koncepcióihoz akarta felhasználni. Belgrádi tartózkodásáról Beck maga írja, hogy „csakúgy, mint Skandináviában, egy közös eszmét és tevékenységet akartam létrehozni a kelet-európai államok között, amelyek nem formálhattak jogot arra, hogy a világ vezető hatalmai legyenek, mégsem egyeztek bele abba, hogy ezeknek a nagyhatalmaknak az ügyfelei legyenek".49 A tárgyalások magvát a nemzetközi politikai helyzet megvitatása, ezen belül is a két ország előtt álló feladatok alkották. A jugoszláv fél elsősorban a lengyel kormány Franciaországhoz, Németországhoz és a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai iránt érdeklődött, majd Stojadinovic fejtette ki politikája alapvető téziseit. Jugoszlávia legfőbb problémájaként az olasz expanziót említette. Kifejtette, hogy Jugoszláviának minél hamarabb biztosítania kell magát a Földközi-tengeri olasz politikával szemben. Hozzátette, „néhányan próbálnak minket megfélemlíteni a németekkel, ami szintén megfontolandó, de a fenyegetettség erről az oldalról nem annyira közvetlen".50 Számolva az Anschluss-szal, Jugoszlávia két nagyhatalommal lesz határos. Ekkor a kormánynak - mivel rá lesz kényszerítve - mindenképp döntenie kell, hogy ki mellé áll. „Mi már döntöttünk, a németeket választottuk, Anglia támogatásával" - közölte Stojadinovic.51 A revizionizmussal kapcsolatban kifejtette, ha Magyar- ország bármilyen formában lemondana területi követeléseiről, akkor az a jövőben jelentős előrelépést jelentene a jugoszláv-magyar kapcsolatok formálódásában. Jugoszláviának semmi problémája sem lenne a magyar revíziós törekvésekkel, ha azok csak egy irányba, Csehszlovákia felé irányulnának.52 Csehszlovákia kapcsán nemtetszésének adott hangot Benes politikáját illetően, habár hozzátette, hogy a Jugoszláviát a kisantanthoz nem csupán tradicionális kapcsolatok fűzik, hanem bizonyos körülmények között hasznos is lehet számára. Mindenesetre Stojadinovicnak ezek a kijelentései azt sugallták, hogy egy esetleges csehszlovák-magyar konfliktus esetén Benes nem számíthat Jugoszláviára. Végezetül azzal a kéréssel fordult Beckhez, játsszon közvetítő szerepet a magyar-jugoszláv kapcsolatok javítása érdedében.53 Itt látszik, hogy a lengyel külügyminisztérium terepszemléje megfelelő volt, és sikerült arra a pillanatra időzítenie Beck látogatását, amikor Stojadinovic maga kéri fel a lengyel kormányt a közvetítő szerepre, és nem kell Varsónak ajánlkoznia. Természetesen Beck azonnal felajánlotta segítségét az ügy érdekében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Jugoszlávia számára csak azért volt szükséges a magyarokkal való jó viszony, mert biztosítékot akart arra az estre, ha konfliktusba keveredne az olaszokkal. Mivel közismert volt Gömbös Mussolinihoz fűződő baráti viszonya, ezért a belgrádi kormány mindenképp biztosítani akarta északi határát. A lengyel kormány viszont ennél sokkal többet akart kihozni a két állam viszonyából: közép-európai terveiben kulcsfontosságú lett volna ugyanis a magyar-jugoszláv felhőtlen viszony. Németország, Olaszország és Magyarország különböző megítélése a lengyel és a jugoszláv kormány részéről jelentős gátat szabott a további tárgyalásoknak. Már az első beszélgetések 2005. ősz-tél 243
