Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Himmler Tamás: A lengyel külpolitika útjai az 1930-as években
Hhnler Tamás mány a németek álláspontjára helyezkedett Franciaország és a Szovjetunió ellenében. Már Barthou 1934. április 22-i varsói látogatása alkalmával16 kifejtette Pilsudski, hogy Lengyelország nem hagyhat fel „ellensúlyozó" politikájával, valamint rosszallását fejezte ki Párizs Moszkvához való közeledése miatt. A marsall szerint a Szovjetunió belső problémái miatt hamarosan összeomlik, de még ha nem is történne így, akkor sem volna szabad megengedni, hogy a Szovjetuniót felvegyék a Népszövetségbe,17 mivel így növelhetné aktivitását a közép-európai térségben, ami Varsónak egyáltalán nem hiányzott. Lengyelország mellett még egy sor további közép-európai állam érdekeit sértette volna a Szovjetunió „európai" jelenléte: Romániának Besszarábia miatt lett volna kényes, Magyarországnak hagyományos bolsevizmusellenessége miatt, de Jugoszlávia és a balti államok sem lelkesedtek a Szovjetunióért. A paktum végül nem jött létre, a Szovjetuniónak mégis sikerült „közelebb jutnia" Európához, ugyanis felvették a Népszövetségbe,18 (elsősorban Barthou-nak köszönhetően) valamint védelmi szerződést kötött Franciaországgal és Csehszlovákiával.19 1935. május 12-én komoly fordulat állt be Lengyelország életében. Meghalt Józef Pilsudski, a lengyel állam újraélesztője és a modern kori Lengyelország legfőbb vezetője. Halálával azonnal megindult a harc a hatalomért. Ebben a belpolitikai küzdelemben Beck, Pilsudski legfőbb bizalmasa sem érezhette tovább biztonságban pozícióját. Tárcája megtartása érdekében először is biztosította mind a hadsereg vezérkarát, mind pedig az új elnököt20 függetlenségéről és lojalitásáról, majd pedig újból előtérbe helyezte a részben általa, részben pedig Pilsudski által kidolgozott közép-európai blokk tervét. Ezzel személyéről a tervre terelte a figyelmet, ami Pilsudski keze nyomát is viselte, így az kimondatlanul is kötelező érvényűnek volt tekintendő. Beck tehát meg tudta erősíteni hatalmát, és ehhez nagyban hozzájárultak külpolitikai elképzelései is. A külügyminiszter szerint a Pilsudski halála által árván maradt nemzetnek meg kell erősíteni pozícióját, megérett tehát a helyzet, hogy a lengyel vezetés komolyabb lépéseket tegyen egy szövetségi rendszer létrehozása érdekében. Hozzálátott tehát külpolitikai elképzeléseinek realizálásához. A cél a lehető legtöbb közép-európai állam egységes szövetségi rendszerbe hívása volt. A szövetség korpuszát a Varsó-Budapest-Belgrád-Róma tengely képezte volna, elágazásokkal Skandinávia, a balti államok és Románia felé.21 Beck jól tudta, hogy tervét csak a kisantant megbontásán keresztül tudja megvalósítani, és ehhez az út Románián vagy Jugoszlávián keresztül vezet. Addig ugyanis, amíg antagonizmus áll fenn Magyarország és a kisantant között, a lengyel politika nem tud előbbre haladni. Beck, csakúgy, mint Pilsudski, Csehszlovákiát eleve elveszettnek gondolta, így terveiben csak mint későbbi Szlovákia szerepelt. Romániát kölcsönös segítségnyújtási egyezmény, és jó baráti kapcsolatok fűzték Lengyelországhoz. Ez azonban megkopni látszott, amióta a szovjetbarát Titulescu irányította a külpolitikát. Jugoszláviában a Stojadinovic vezette új jobboldali kormány kapott bizalmat, ami alapot adhatott Lengyelországnak a közeledésre, de a kisantant szempontjából 234 Külügyi Szemle
