Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Srágli Lajos szállítja le, de a magyar delegáció ezt is elfogadhatatlannak minősítette. A nemzetközi légkörben, a kelet-nyugati kapcsolatokban bekövetkező változások is szerepet játszottak abban, hogy 1972-re a vagyonjogi tárgyalások kimozdulhattak a holtpontról. Az 1972. október 2-12. közti tárgyalásokon létrejöhetett az az előzetes megállapodás, amely alkalmas lehetett arra, hogy a kormányok jóváhagyása után életbe lépjen. Ennek értelmében Magyarország jelképes összeget, 18,9 millió dollárt fizet húsz év alatt, egyenlő évi részletekben az Egyesült Államoknak mindennemű vagyonjogi, államosítási, háborús kárigény teljes és végleges kiegyenlítésére.86 (A fizetési hajlandóságnak azonban kitétele volt a legnagyobb kedvezmény elvének ismételt megadása.) A vagyonjogi kérdések rendezését szolgáló szerződést 1973. március 6-án írta alá Vályi Péter, a minisztertanács elnökhelyettese és William P. Rogers.87 A háborús kártalanítás ügye 1976 decemberére rendeződött: az USA pénzügyminisztériuma közlése szerint Magyarország 4,3 millió dollárt kifizetett e címen.88 Az államosított amerikai tulajdonért járó kártalanítás - hozzáférhető források híján - nem követhető ilyen egyértelműen.89 Komoly nézetkülönbségek voltak a tekintetben, hogy mely követelés fogadható el jogosnak. Az egyik legjelentősebb tétel épp a MAORT tulajdonosainak követelését takarta. Bár az 1933-ban kötött szerződés szerint a MAORT a cégbejegyzéstől (1938) számított negyven éven át élvezhette volna a koncessziós területen folytatott szénhidrogén-kutatási és -termelési jogokat, valamint a szerződésből fakadó egyéb jogosítványokat, ennek három évtizeddel előbb vége szakadt. A viták fő tárgya épp az ezen időszak alatt kitermelhető szénhidrogén mennyiségből származható, de nem realizálódott haszon volt.90 Nem véletlenül kellett tehát ragaszkodni a magyar államnak a nyilvánvalóan koncepciós MAORT-perben megfogalmazott vádakhoz, hogy a MAORT nem teljesítette vállalt kötelezettségeit, szabotált, megszegte a szerződést, mert ily módon volt csak lehetséges azt igazolni, hogy a szerzett jogok jogszerűen az államra háramlottak vissza. Számos buktató, politikai huzavona után 1978-ra rendeződhettek csak a magyar-amerikai kapcsolatok olyan szintig, hogy a barátság jeléül visszakaphatta Magyarország az Egyesült Államokban letétként kezelt Szent Koronát, és ismét - igaz ekkor csak ideiglenesen - megkaphatta a gazdasági kapcsolatok kibontakoztatásához szükséges legnagyobb kedvezményes elbánást (1978. július 9.).91 Az Egyesült Államok csak 1989. októberében döntött arról, hogy ez utóbbit Magyarország tartósan élvezheti. A gazdasági kérdések tehát - legalábbis papírforma szerint - rendeződtek az 1970- es évek első felében, lassú előrehaladás indult a két ország kapcsolatai rendezésében. A belpolitika azonban nem változott, a rendszerváltás előtti utolsó percekig kitartott amellett, hogy voltak szabotázsakciók, működött - külső segítséggel - a belső ellenség, hogy nehezítsék a békés, szocialista építő munkát. Nem ismerték el, hogy az 1948-49-es és azt követő évek szabotázsperei koncepciós perek voltak, dokumentumaikat szigorúan titkos levéltári anyagként - nem is közlevéltárakban - kezelték. 224 Külügyi Szemle
