Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Srágli Lajos adatokat - az összefüggéseket figyelmen kívül hagyva - részben ezen válaszok közül emelte ki dr. Székely Pál. A kapott válaszok elemei - amelyek a vádak alátámasztására nem igazán voltak alkalmasak - általa átértelmezve kerültek a vádak közé. A MAORT-per tárgyalása 1948. november 26-án kezdődött. Az ezt megelőző napok a vádlottak tárgyalásra való előkészítésével teltek. Az ÁVH emberei több alkalommal felkeresték dr. Papp Simont, s figyelmeztették, hogy ne próbáljon mást vallani, mint amit „beismerő" vallomásában leírt.71 A tárgyalás előkészítése során nemcsak a vádlottakat igyekeztek meggyőzni, hanem a tanúkat is. Minden bizonyítékot, amely a vádak ellen szólhatott volna, az ÁVH megkísérelt eltüntetni.72 A MAORT ügyét a Budapesti Népbíróság különtanácsa tárgyalta Ölti Vilmos népbíró elnökletével. A tárgyalás nyilvános volt, annak egyes részeiről a rádió egyenes adásban közvetített. Az első négy napon került sor a vádlottak kihallgatására, majd a tanúkihallgatások, a vád- és védőbeszédek következtek. Az ítéleteket december 9-én hirdették ki. A tárgyaláson a vádlottak - az előzetes fenyegetés ellenére - az ellenük felhozott vádaknak csak egy részét ismerték el. Legkevésbé dr. Papp Simon védekezett. A vád szakértői (Szurovy Géza és Forgács László) jelentésükben szabotázsnak tulajdonították az olajtermelés csökkenését, a vád tanúi is szabotázsról beszéltek.73 E tanúvallomások szavahihetőségét azonban erősen megkérdőjelezte az, 'hogy a tanúk - mint a MAORT szakemberei - korábban épp vallomásukkal ellentétes álláspontot foglaltak el a termelési kérdésekben. A tárgyaláson perdöntő volt az önként tanúnak jelentkező dr. Székely Pál terhelő, de valótlan állításokat tartalmazó vallomása, melyből kitűnik, hogy a tárgyalásra komolyan felkészült. A per rendezői ügyeltek arra, hogy a tárgyaláson csak a terhelő vallomások hangozhassanak el. A védelem tanúit nem hallgatták ki, szakértőinek véleményét nem vették figyelembe.74 A demokratikus államrend és a köztársaság védelméről szóló 1946. évi VII. törvénycikk és az 1947. XXXIV. te. alapján hozott, 1948. december 9-én kihirdetett ítéletek rendkívül súlyosak voltak: a demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekményekért Papp Simont halálra, Ábel Bódogot 15 évi fegyházra, Binder Bélát 4 évi börtönbüntetésre ítélték, míg Barnabás Kálmánt felmentették. Valamennyi ügyvéd semmiségi panasszal élt. Az ügyet másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa tárgyalta. A tárgyaláson az elítéltek nem voltak jelen. A másodfokú tárgyaláson megismételték az erősen átpolitizált vádakat, de néhány enyhítő körülményt figyelembe véve módosították az ítéleteket: dr. Papp Simon büntetését életfogytiglani, Ábel Bódogét tízévi fegyházra mérsékelték, Binder Bélánál eltekintettek a vagyonelkobzásra és joghátrányokra vonatkozó kitételektől.75 Az egész eljárásból kitűnik, hogy nem a vádlottak büntetése volt a cél, hiszen ártatlanok voltak, és csak eszközül szolgáltak, hanem, hogy ország-világ előtt igazolhassák a MAORT állami kezelésbe vételének jogosságát és azt, hogy Magyarország a jóvátételi és nemzetközi gazdasági szerződésekből fakadó kötelezettségeinek a szabotázs miatt nem tud eleget tenni. A MAORT-per csak egyike a magyarországi gazdasági koncepciós pereknek, ame220 Külügyi Szemle
