Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ENERGIAPOLITIKA - Srágli Lajos: Az amerikai tőke és sorsa a magyarországi olajiparban (1899-1989)
Srágli Lajos zésre jutni.48 Az 1947-ben és 1948 elején szinte heti rendszerességgel folytatott egyeztető tárgyalásokon a MAORT vezetői több alkalommal kaptak szempontjaikat méltányoló ígéreteket Bán Antal iparügyi minisztertől és Vas Zoltántól, a Gazdasági Főtanács főtitkárától.49 Az ígéretek azonban csak ígéretek maradtak. A kőolajtermelés csökkenése, az export növekedése, a jóvátétel és a belföldi szükségletek kielégítésének akadozása miatt előálló helyzet megoldását a nyersolaj-gazdálkodással foglalkozó állami szervek egyes tisztviselői nem a természeti kincsekkel való takarékos gazdálkodásban keresték, hanem abban, hogy a MAORT-ot kell kötelezni fokozottabb mértékű termelésre. Az Iparügyi Minisztériumnak a MAORT olajbányászatának helyzetét elemző, 1947-ben készült összeállítása viszont azt tartalmazza, hogy sürgősen intézkedni kellene a túlfokozott, káros mértékű kitermelés megfelelő szintre állításáról.50 Ez a figyelmeztetés szintén süket fülekre talált. A józan érvek elfogadása helyett már 1947 tavaszától állami ellenőrök egész hadát küldték ki a MAORT-hoz, megvizsgálandó, hogy eleget tesz-e kötelezettségeinek.51 Az ellenőrzésre bizonyos mértékig - a műszaki kérdések vizsgálatát illetően - a vállalat működését szabályozó egyezmény is módot adott. Ellenőrzésen azonban mindenki mást értett, és azt más-más célokkal szorgalmazta. A vállalatnak és részvényeseinek ellenőrzés elleni tiltakozása csak a műszaki kérdéseken túlmenő beavatkozás ellen nyilvánult meg. Lehetővé tették - igaz, különösebben nem támogatták - az Iparügyi Minisztérium által elrendelt ellenőrzést is. A kirendelt ellenőrök természetesen a hibákat keresték, a szándékos termeléscsökkentés tényét igyekeztek bizonyítani. Több esetben a tények elferdítésével próbáltak indokokat felhozni a MAORT-tal szembeni „erélyesebb fellépés" szükségessége mellett.52 Az 1947-ben zajló ellenőrzésben részt vevők közül azonban nem mindenki vélekedett így, sőt az ellenőrzés hivatalosan azzal az eredménnyel zárult, hogy szabotázsra, kártevésre utaló nyomot nem sikerült találni.53 Az ásványolaj-gazdálkodás miniszteri biztosa azonban másképp vélekedett: mindent megmozgatott a MAORT államosítása érdekében, bár azt korábban maga is ellenezte. A MAORT-szerződés felülvizsgálatát követelte a miniszterhez írott feljegyzésében, és az Államrendőrség Államvédelmi Osztályához írott „értesítésében", majd az 1947. szeptember 4-én írott újabb feljelentésében szabotálással vádolta a MAORT-ot.54 Heves támadások érték a MAORT-ot, annak szakembereit, üzemi bizottságát az MKP vezetői, elsősorban Rákosi Mátyás részéről is. Az elkezdődött vizsgálatban az állami ellenőrökön és az ÁVH emberein kívül szovjet szakértők közreműködésére szintén utalnak feljegyzések.55 Az események menetében döntő változásokat hozott, hogy az iparügyi miniszter 1948. május 8-án dr. Székely Pált, egy rendkívül széles jogkörrel felruházott állami ellenőrt rendelt ki a MAORT-hoz.56 Székely Pál 1948. május 24-én vallott küldetéséről és a kommunista párt elképzeléseiről a MAORT kommunistáinak nagykanizsai ülésén: „Tartsuk szem előtt, hogy a jövőben a MAORT-nál minden körülmények között annak kell és szabad történnie, amit pártunk, és a párton keresztül a dolgozók tömege akar. A MAORT-ot be 216 Külügyi Szemle
