Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - AFRIKA - Hegedűs Kata: Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után
Tizenhárom év anarchia: Szomália a hidegháború után len katonai erők alapítottak. 1981-ben jött létre a Somali Nemzeti Mozgalom (SNM), melyet az északi területen hoztak létre, nagyrészt az Isaaq klán tagjai, és melynek célja a Barre-vezetés megdöntése volt. 1988-ban az SNM központját, Hargeisa városát a Szomáli Nemzeti Légierő lebombázta, hogy megfékezze az ellenállókat. Hargesiában, amely a volt Brit-Szomáliföld központja volt, több mint 100 ezer civil is életét vesztette.24 Az 1980-as év végén az ellenzéki mozgalom már teljesen átvette a hatalmat az északi régióban, és megkezdte befolyása kiterjesztését a központi és déli területeken is. Több százezer szomáli hagyta el otthonát a fegyveres konfliktus elől menekülve, és Etiópiában, Dzsibutiban, Kenyában kerestek menedéket. A szomáli katonaság felbomlott, tagjai jórészt csatlakoztak a klánseregekhez, Barre hatalma gyakorlatilag már csak Mogadishura és környékére terjedt ki. A helyzetet súlyosbította, hogy a hidegháború végével az Egyesült Államok megvonta segítségét az országtól, így az 1990-es évek elejére az ország a „state failure" szélére került. 1990 augusztusában három ellenzéki mozgalom, a már említett SNM; a United Somali Congress (USC) és a Somali Patriotic Movement (SPM) - egyesítette erőit, hogy véget vessenek Siad Barre uralmának. 1990 decemberében az ellenzéki erők Mogadishu elfoglalására indultak, és Barre szükségállapotot hirdetett ki. Az ellenzéki mozgalmak 1991. január 27-én elérték céljukat, megdöntötték Barre hatalmát.25 A három szervezet szövetsége azonban nem bizonyult hosszú életűnek, nem kezdődött meg az ország gazdasági és politikai újjáépítése. Az ellenzéki erők egymás ellen fordultak, a központi hatalmat egyikük sem tudta tartósan kézben tartani, így 1991-től mondhatjuk, hogy Szomália egyértelműen „failed state"-té vált. Összeomlott állam A hatalomváltás után az USC vezetője, a Hawiye klánból származó Aidid tábornok és Ali Mahdi, egy befolyásos üzletember volt a két legerősebb vezető az országban, azonban nem tudtak megegyezni egymás között, ezért Mogadishut két részre osztották. A főváros két felét a két vezető külön-külön irányította, hatalmuk az ország többi részére nem terjedt ki. Az új vezetés legnagyobb kihívása az országon eluralkodó anarchiával szembeszállva a közintézmények újjáépítése lett volna. Szomáliában nem működtek rendőri erők, és a nemzeti hadsereg gyakorlatilag teljesen felbomlott. Mindezek rendbehozatalához elsősorban egy központi vezetőre lett volna szükség - és a klánok közötti megegyezésre. Ennek megteremtésére több próbálkozás is történt, a kilencvenes évek elején nemzeti megbékélési konferenciák szervezésével a régió államai közvetítettek a felek között. Az első nemzeti konferenciát Dzsibutiban tartották, 1991 július 15-21-én, melyet követően megerősítették Ali Mahdi kétéves, ideiglenes elnöki pozícióját. Ezzel Mahdi legitimitása megerősödött, kormányát pedig több or2005. tavasz-nyár 49
