Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Vincze Hajnalka Zárásként érdemes két megjegyzést tenni. Az első, hogy gyakorta az előőrstábor egyik oldalán találhatók az eurózónára építő gazdasági- és pénzügyminiszterek, míg a másikon az attól függetlenül - többnyire az alapító tagállamokból - létrejövő csoportot proponáló külügyminiszterek és diplomaták.44 Másodsorban pedig nem árt felhívni a figyelmet valamennyi forgatókönyv közös pontjaira. így a francia-német alapokról való építkezésre, a szűkebb-integráltabb csoport nyitottságára, legfőképpen pedig arra a tényre, hogy az elgondolásokban az előőrs útnak indítása soha nem célkitűzésként szerepel, hanem egyrészt mint következmény (az összuniós heterogenitás okozta tehetetlenkedésből levont konzekvencia), másrészt mint eszköz (mely húzóerejénél fogva egyre több országot vonzhat az ambiciózusabb projektek felé mutató pályára). Ami a differenciálás gyakorlati példáit illeti, itt csupán annak jelzésére szorítkozunk, hogy már ma a rugalmasság kísérleti laboratóriumaiként is felfogható szűkebb együttműködések gazdag tárháza áll Európa rendelkezésére.45 Elsőként természetesen a pénzügyi uniót szokás említeni. Annál is inkább, mert bár egyesek számára csak egy a sok differenciálási lehetőség közül, mások - mint azt az imént láttuk - a funkcionalista logika alapján a szűkebb-szorosabb integráció megszervezésének csíráját látják benne.46 Az EMU kapcsán érdemes felhívni a figyelmet az Európai Központi Bank működésére, melynek sajátos megoldásai önmagukban is felettébb izgalmas rugalmassági forgatókönyvet képviselnek. A sokszorosan kitapasztalt mechanizmusok közé tartoznak az átmeneti időszakok, melyek a közösség egymás utáni bővítéseit mindig is kísérték, s melyek egyike-másika a vártnál tartósabbnak bizonyult (mint Nagy-Britannia esetében az új-zélandi vaj, Ausztriában a közúti tranzit, vagy az északi országoknál az alkoholmonopólium kérdése).47 Derogációkat egyaránt életbe lehet léptetni a régi, illetve az újonnan belépő tagállamok kérésére, ez utóbbi tekintetben az egyik leggyakrabban érintett területnek a környezetvédelem bizonyult.48 Szintén sokszor emlegetett példa a már korábban idézett maastrichti dán49 és brit50 „opting-out"-ok precedense, ezek terjedése ugyanis az a la carte logika felé vezetne. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy mely ország és mely területen kíván élni a távol maradás lehetőségével. A különböző párhuzamos (a szerződések keretén kívül zajló) kooperációkat két nagy csoportba sorolhatjuk. Lehetnek regionális alapú szerveződések - mint a Benelux országok51 és az Északi Együttműködés52 -, vagy szektoriális tömörülések, ahogyan azt a Schengen- megállapodás53 mellett például a különböző kutatási és technológia-fejlesztési programok,54 az európai felsőoktatási térség kialakítását célzó bolognai folyamat55 vagy éppen a többnemzetiségű katonai erők sokasága mutatja.56 Külön figyelmet érdemel a G5-ök (Nagy- Britannia, Francia-, Német-, Olasz- és Spanyolország) fokozott együttműködése rendőri és igazságügyi kérdésekben. Itt ugyanis kifejezetten az operatív hatékonyság és a kölcsönös bizalom szempontjai indokolják a szűkebb körben folytatott kooperációt.57 Az unión kívüli országokat bevonó szorosabb együttműködések kapcsán érdemes megjegyezni, hogy bár a szélesebb kooperációs formula általánosságban csábító lehet a teljes jogú tagságot helyet128 Külügyi Szemle
