Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Többkörös Európa: a rugalmas integráció színeváltozásai mális mozgástér, a másikon pedig a közös alapok megőrzéséhez szükséges korlátozások közötti egyensúly rögzítésével próbálkozik. Végezetül, de nem utolsósorban több opciót nyitva tartó biztonsági szelep is, különös tekintettel a szerződésmódosítások nehézkes és kiszámíthatatlan folyamatára, valamint az unió jövőjét övező bizonytalanságokra. A differenciálás elméleti forgatókönyveit alapvetően három nagy csoportba lehet sorolni. Az elsőben a szerződésben foglalt megerősített együttműködési rendszer továbbfejlesztését célzó elképzelések találhatók. A másodikban azok a koncepciók, amelyek átmenetileg szintén a megerősített együttműködésekre alapoznak (jelenlegi vagy továbbfejlesztett formában), ám abból indulnak ki, hogy a kooperációs körök metszetéből automatikusan kirajzolódó országcsoport idővel az integráció előőrs jellegű motorjává válhat. A harmadik kategória képviselői szerint a megerősített együttműködések logikája zsákutca, ehelyett az integráció egészét érdemben előmozdítani képes szűk országcsoport kialakítására kell összpontosítani, mely adott esetben akár az uniós szerződés keretein kívül is létre jöhet. Mindhárom megközelítésnél komoly problémák vetődnek fel. Az elsőnél (jelenlegi vagy továbbfejlesztett megerősített együttműködési szisztéma) egyelőre nem igazán látni, hogyan nem vezet szétaprózódáshoz, koherenciahiányhoz, a közös integrációs célok leértékelődéséhez, illetve miként tudná - akár csak perspektivikusan is - Európa önálló geopolitikai entitássá emelkedését eredményezni. Hacsak nem a második (metszetből kirajzolódó előőrs) formában. Ez utóbbi azonban egyrészt felettébb hipotetikus feltevés, másrészt hirdetői osztoznak a harmadik változat (szorosabb integrációs formában útnak induló szűk országcsoport) szorgalmazóinak legfőbb hendikepjében. Zömük ugyanis semmit vagy csak erősen elnagyoltan szól bármit is a majdani előőrs belső működésének és az egész unióhoz fűződő kapcsolatainak intézményi és szabályrendszerérői. Ami a megerősített együttműködések jelen szisztémáján való további barkácsolást illeti, erre példával szolgálhatnak a konvent tevékenysége során előkerülő és többé-ke- vésbé konszenzusnak örvendő elképzelések is.29 Jóval kidolgozottabb koncepciót tartalmaz többek között a Jacques Delors vezette Notre Europe kutatócsoport által kiadott Új megerősített együttműködési mechanizmus a kibővült Európában című tanulmány30 vagy az 1946-ban még De Gaulle által létrehozott, indításakor Jean Monnet irányításával működő francia tervbizottságnak (Commissariat général du Plan) A megerősített együttműködés perspektívája az Európai Unióban címmel 2004-ben készült elemzése.31 Szintén ide sorolható még - minden egyedisége mellett - a Jacques Attali (Mitterrand francia elnök korábbi tanácsadója) által 1997-ben a Quai d'Orsay számára írt áttekintés, mely a „többes Európa" (Europe plurielle) mellett foglal állást. Attali szerint egyaránt el kell kerülni azt, hogy az unió különböző projektek improvizált gyűjteményévé váljon (á la carte), valamint azt, hogy a legerősebbek zárt klubba tömörüljenek, mely ürügyként szolgálna a gyengébbek felé tanúsított szolidaritás megvonására (mag-Európa). O a megoldást a megerősített együttműködések általánossá válásában, a policentrikus unió kialakulá2005. ősz-tél 125
