Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Vincze Hajnalka: Többkörös Európa : a rugalmas integráció színeváltozásai
Vincze Hajnalka huzamosan Joschka Fischer német külügyminiszter „súlypont" országcsoportról szóló beszéde váltott ki nagy visszhangot, majd gyűrűzött be „az unió jövőjéről" hivatalosan folytatott párbeszédbe is.20 Az iraki válság diplomáciai szakaszát követően és a négy „csokoládégyártó" (a washingtoni külügyi szóvivő nevezte így a szorosabb védelem- politikai együttműködést szorgalmazó francia, német, belga és luxemburgi állam- és kormányfőket) tervureni találkozója21 által kiváltott diplomáciai vihar után az európai értelmiségen volt a sor. Jürgen Habermas kezdeményezésére gondolkodóink színe-java bonyolódott intellektuálisan rendkívül izgalmas vitába az előőrsgondolat kívánatosságát illetően.22 Amolyan elő- és utórezgésként ugyanabban az évben Pascal Lamy és Günter Verheugen EU-biztosoknak, Dominique de Villepin francia miniszterelnöknek, valamint az októberi uniós csúcstalálkozón német kollégája nevében is felszólaló Chirac elnöknek köszönhetően a francia-német unió ötlete tartotta pár napig lázban a világsajtót.23 Legutóbb pedig az új szerződés francia és holland elutasítása adott - nyilván nem hirtelen felindulásszerű - lökést Schröder kancellárnak, hogy néhány telefonhívás erejéig alapító tagállambeli uniós kollegáinál tapogatózzon ez irányban.24 Mindez természetesen csupán a jéghegy csúcsa. A különböző rugalmassági forgatókönyvekről a háttérben folyamatosan zajlik a reflexió. Kérdés, hogy melyik és mikor illeszkedik majd be úgy az integráción belüli és kívüli erőviszonyok és események logikájába, hogy valóban életképes, a kollektív cselekvés hatékonyságát erősítő megoldásnak bizonyuljon. Azonban már addig is kipróbált modellek és kigondolt sémák gazdag tárháza áll rendelkezésre. Gyakorlati példák, elméleti forgatókönyvek Az alábbiakban az uniós szerződések megerősített együttműködésre vonatkozó kitételeinek ismertetése után az elméletben kidolgozott, illetve a gyakorlatban már megvalósult differenciálási mechanizmusok néhány jellemző példájáról esik szó. Szerződések A megerősített együttműködések formulának az amszterdami szerződésbe foglalása, illetve a két ellentétes koncepció (többsebességes, ä la carte) elegyítését célzó megfogalmazása arra utal, hogy a jogalkotók szándéka a legkülönbözőbb (szerződésen kívüli, előőrs, pick and choose stb.) differenciálási elképzelések egységesen szervezett keretbe történő becsatornázása volt. Lehetőség szerint: vagyis amennyire az eltérő szemléletek közötti kompromisszumos megoldás ideális keretet kínálhat ehhez. Itt és most a jelenleg érvényben levő nizzai szerződés (NSZ)25 megerősített együttműködésekre vonatkozó rendelkezéseit tekintjük át. Jelezve egyrészt, hogy hol történtek tartalmi újítások a 220 Külügyi Szemle
