Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban szerzési és légtér-megfigyelési tapasztalatok megosztása a NATO-val; 5. a svéd és a dán haditengerészet közös forgatókönyve a dániai tengerszoros védelmére. A segítségnyújtés különféle módozatai mellett szerepelt a NATO-tervekben Svédország megvédése az esetleges szovjet agresszió esetén, Svédország tehát elvileg a NATO nukleáris védőernyője alá került. Az 1990-es évek második felében egy újabb, diplomatákból és történészekből álló bizottság folytatta a kutatómunkát a szociáldemokrata kormány megbízásából. A Rolf Ekeus elnökletével működő tényfeltáró bizottság fókuszában ezúttal az 1969 és 1989 közötti időszak állt. Az újabb kutatási eredmények tovább ár-nyalták a svéd kettős politikáról kialakult képet. A svéd percepció szerint a Szovjetunió jelenthette az egyedüli fenyegetést Svédországra, ezért a svéd biztonságpolitika fő mozgatórugója a Szovjetunióval való háború elkerülése volt. Valamennyi svéd védelmi terv abból indult ki, hogy Svédor-szágnak meg kell őriznie a semlegességét egy NATO és Varsói Szerződés közötti háború esetén. Amennyiben viszont Svédországot támadás érné - és a stratégák csakis egy kelet felől várható agresszióval számoltak a semlegesség automatikusan megszűnne, Svédország igyekezne kitartani, amíg a nyugati segítség meg nem érkezik. A NATO-val való együttműködés természetesen nem volt összhangban a hivatalos semlegességi doktrínával, különösen Olof Palme idején nem, akinek a miniszterelnöksége idején nagy hangsúlyt kapott az Egyesült Államok nagyhatalmi politikájához való kritikus viszonyulás. Továbbra is kérdéses, hogy szovjet vezetői körökben tudtak-e a svéd-NATO viszony ezen fejezetéről. A jelenlegi bizonyítékok azt támasztják alá, hogy mindkét szuperhatalom tudatában volt a svéd semlegesség sajátos jellegének. "Had there been a war.Preparations for the reception of military assistance 1946-1969. Report of the Commission on Neutrality Policy. SOU 1994, Noll. Statens offentliga utredningar, Stockholm; Fred och säkerhet: svensk säkerhetspolitik 1969-89. SOU 2002, Nol08. Statens offentliga utredningar, Stockholm. A svéd kettős politikáról lásd Goldmann, Kjell (1998) Neutralitetspolitiken som dubbelpolitik, Intcrnationella studier, 3 (4); Forsberg, Tuomas-Vaahtoranta, Tapani (2000) Post-Neutral or Pre-Allied? Finnish and Swedish Policies on the EU and NATO as Security Organisations. UPI Working Papers, No29. Ulkopoliittinen instituutti, Helsinki, 8-9. o.; af Malmborg, Mikael (2000) Neutraliteten och den svenska identiteten, Internationelia Studier, 5 (1) 55-67. o.; Dahl 2002,140-143. o.; af Malmborg 2002; Meinander, Henrik (2002) Turvallisuuden retoriikkaa eli Nato- keskustelun kiemuroista Suomessa ja Ruotsissa, Tieteessd tapahtuu, (8) 5-9. o. 103 Idézi Cramér, Per (1998) Neutralitet och europeisk integration. Norstedts Juridik, Stockholm, 80. o. Vö. Aggestam, Lisbeth (2001) An End to Neutrality? Continuity and Change in Swedish Foreign Policy, in Niblett, Robin-Wallace, William (eds.) Rethinking European Order: West European Responses, 1989- 97. Palgrave, Basingstoke, 183. o. Ford. D. E. 104 A svéd semlegesség számos svéd társadalomtudós véleménye szerint nemzeti mítosz, Eric Hobs- bawm kifejezésével élve egy „kitalált tradíció", amely a történetileg folytonos svéd semlegesség fikciójára épül. Svédország 1814 óta nem vett részt (aktívan) háborúban, és 1834 óta állandóan egyoldalú nyilatkozatok formájában nyert kifejezést a semlegességi politika, amikor Svédország egy- egy potenciális nagyhatalmi konfliktussal szembesült. Fontos azonban kiemelni, hogy a svéd semlegesség jelentése és gyakorlata folyton változott: bár a semlegességeszme régen gyökeret eresztett, a folytonosság kisebb mértékű, mint azt általában vélik. A svéd politikai döntéshozók 1855-ben komolyan számításba vették a krími háborúba lépés lehetőségét, a második világháború idején vas- és acélszállítmányokkal látták el Németországot, az 1950-es években pedig titkos védelmi terveket dolgoztak ki a NÁTO-val együttműködésben. Ezek a példák illusztrálják, hogy a svéd el nem kötelezettségi politika mintázata sokkal változatosabb, színesebb, mint ahogyan azt a köztudat számon tartja. A svéd semlegességet részletesen elemzi Stráth 1992; Dahl, Ann-Sofie (1999) Svenskarna och NATO. Timbro, Stockholm; Elgström 2000; Ojanen et al. 2000; Winnerstig, Mike (2001) Sweden and NATO, in Bo Huldt et al. (eds.) Finnish and Swedish Security: Comparing National Policies. Stockholm: Försvarshögskolan, 76-91. o.; Dahl 2002; af Malmborg 2002; Meinander 2002; Dobos 2004. 105 Neumann, Iver B. (1999) The Uses of the Other: The East' in European Identity Formation. Minneapolis: University of Minnesota Press, 114-115. o. A nemzetről mint „elképzelt közösségről" (imagined community) lásd Anderson, Benedict (1983) Imagined Communities. Verso, London. 2005. ősz-tél 87
