Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az EU-ban unió jövőjét érintő lényeges döntések születnek.222 A szivárványkoalíciót ennek megfelelően az európai integráció iránti szilárd elkötelezettség és az uniós struktúrák - akár föderális irányba történő - elmélyítése iránti fogékonyság jellemezte. A Lipponen-kormány ellenezte a többsebességes Európa elképzeléseiben megnyilvánuló integrációs aszimmetriát, igyekezett felkészülni ugyanakkor erre az eshetőségre és bebiztosítani Finnország helyét az EU magjában. Teija Tiilikainen rámutatott arra, hogy egyrészt a finn kisállami identitás, másrészt a kulcsfontosságú biztonságpolitikai tényezők állnak a finn integrációs politika hátterében.223 Nem könnyű megállapítani, hogy valóban az unió magját képező államok közé sorolhatjuk-e Finnországot, és ha igen, mennyiben járult ehhez hozzá az euróövezetbe való belépés. Annyi bizonyos, hogy a finnek óriási sikerként könyvelték el, amikor Sirkka Hämäläinent, a Finn Nemzeti Bank korábbi igazgatóját az EKB vezetői testületének tagjává választották, Johnny Akerholm államtitkár-helyettest pedig a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság élére nevezték ki a 2002-2003-as időszakra. A finn politikai elit megerősítve látta integrációs politikáját akkor is, amikor a franciák és a németek megakadályozták, hogy a brit Chris Patten, egy euróövezeten kívüli tagállam jelöltje legyen a bizottság új elnöke.224 A 2003. márciusi parlamenti választásokat követően a Centrum Párt vezetésével új kormány került hatalomra. Az „Irakgate" néven elhíresült botrányt követően lemondásra kényszerült Anneli Jäätteenmäki, illetve utóda, Matti Vanhanen kormányát számos bírálat érte a korábbi karakteres finn EU-politika alapelveinek a módosulása miatt, ezek hatására a Vanhanen-kormány részint visszakanyarodott a sikeresnek tekintett korábbi irányvonalhoz. A Lipponen-féle következetes „magpolitika" időszaka véget ért, nyomaiban azonban az EU alkotmányozási folyamatában is észlelhető volt. A finn pártok egyetértésre jutottak például abban, hogy az európai biztonság- és védelempolitika (ESDP) terén Finnország részt vegyen a strukturált együttműködésben. Jegyzetek 1 A dolgozat a 2004/05-ben a svédországi Lundi Egyetemen folytatott kutatásomon alapul, amit az ERASMUS ösztöndíj tett lehetővé. Ez úton szeretnék köszönetét mondani Jakob Gustavssonnak, Charlotte Hagströmnek, Kiss J. Lászlónak és Bo Peterssonnak a hasznos tanácsokért, észrevételekért. Tekintettel arra, hogy dolgozatom jelentős részét Svédországban írtam, munkámban elsősorban svéd, finn és angolszász szerzőkre támaszkodtam. Mindazonáltal szeretnék kiemelni néhány művet a témával kapcsolatos magyar nyelvű szakirodalomból. A finn és a svéd Európa- politikáról lásd Urkuti György (2005) Finnország, a későn jött „eminens", in Kiss J. László (szerk.) A huszonötök Európái. Osiris, Budapest, 518-549. o.; Bajtay Péter (2005) Periféria a centrumban: a svéd Európapolitika, in A huszonötök Európái..., 496-517. o.; Flamm Benedek László (2005) A jóléti nacionalizmus ideológiája és külpolitika Svédországban, in Kiss J. László (szerk.) Nemzeti identitás és külpolitika az euroatlanti térségben. Teleki László Alapítvány, Budapest, 289-324. o. A svéd (skandináv) modell és az európai integráció kölcsönhatásairól lásd Gallai Sándor (1998) A skandináv modell: 2005. ősz-tél 77
