Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 3-4. szám - ÉSZAKI RÉGIÓ - Dobos Edgár: Északi változatok integrációs politikára: Svédország és Finnország szocializációja az Európai Unióban
Dobos Edgár gek csökkentése érdekében a svéd kormány készüljön fel az esetleges későbbi csatlakozásra.167 A bizottsági jelentést heves társadalmi vita követte: megoszlottak a vélemények a tekintetben, hogy biztosíthatja-e Svédország a befolyását az uniós döntéshozatalban más politikai területeken - környezetvédelem, kereskedelempolitika, kül- és biztonság- politika, mezőgazdaság stb. - az euróval kapcsolatos kiváró álláspont esetén. Egy svéd politológusok által készített szakértői jelentés szerint „valószínű, hogy azok az országok, amelyek részt vesznek a valutaunióban, vezető szerepet játszanak majd az európai uniós folyamatokban általában véve, és több lehetőségük lesz a politikai napirend formálására."168 Gidlund és Jerneck a „potyautas" (free rider) elméletből kiindulva azzal érvelt, hogy Svédország a gazdaságpolitikai kérdések mellett más politikai területeken is marginalizálódhat. Véleményük szerint a normákra érzékeny (norm-sensitive) unión belüli együttműködés informális hálózatain kívülre kerülhet az a tagállam, amely nem hajlandó részt vállalni az EMU-val kapcsolatos kiadásokból, illetve nehézségekbe ütközhet a szövetségesek, koalíciós partnerek megtalálása is. Ez az elméleti fejtegetés egybevágott a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményével, amely szintén hangsúlyozta a fenti kockázatokat. 1997-ben azonban, immár Göran Persson szociáldemokrata kormányzása (1996-) idején parlamenti döntés született arról, hogy Svédország egyelőre tartózkodik az euró bevezetésétől, és népszavazáshoz kötik az euróövezethez való csatlakozás kérdését. Az euró társadalmi támogatottsága által motivált döntés jelentős mértékben hozzájárult az EU-tagállamokban a „vonakodó" Svédország-kép kialakulásához.169 Finnország uniós csatlakozása során Esko Aho kormányának (1991-1995) a mozgásterét meghatározta, hogy a koalíció fő erejét alkotó Centrum Párt (Keskusta) szavazóbázisának jelentős része szkeptikusan viszonyult az európai integrációhoz. Az 1995. márciusi parlamenti választásokat követően Paavo Lipponen szociáldemokrata kormányalakításával megerősödött az „EU magjába" (EU core) kerülést célzó finn politikai irányvonal. Az úgynevezett „szivárványkoalíció" (sateenkaarihallitus) a Szociáldemokrata Párt (SDP) és a konzervatív Nemzeti Egységpárt (Kokoomus) mellett magában foglalta a Svéd Néppártot (RKP), a Baloldali Szövetséget (Vasemmistoliitto) és a Zöldeket (Vihreä Liitto) is. A finn miniszterelnök szorosabb integráció iránti mély elkötelezettsége tekintélyt kölcsönzött Finnország EU-politikájának. Az első Lipponen-kormány (1995-1999) egy közgazdászokból és politológusokból álló szakértői testületet bízott meg 1996-ban azzal, hogy felmérje az euróövezethez való csatlakozás várható gazdasági hatásait. Az elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy az EMU gazdasági hatása nagymértékben a vállalatok, a háztartások és a politikai-gazdasági döntéshozók új körülményekhez való alkalmazkodásának a függvénye.170 A finn média, mely fontos szerepet játszott a társadalmi vita formálásában, az euró bevezetése mellett szóló érvként értékelte a szakértői jelentésben foglalt következtetéseket. Az ajánlások alapján a kormány egy Fehér könyvet terjesztett a parlament elé 1997. májusában, amelyben kiállt Finnország euróövezethez történő csatlakozása mellett, ugyanakkor az előnyök mellett a fő kihívásokat, kockázati tényezőket is megállapította.171 A Fehér 66 Külügyi Szemle
