Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról
Jeszenszky Géza: Tanulmányok a szuverén Magyarország külpolitikájáról hosszú időn át nem vettük föl a diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val. A vietnami polgárháborúban nemcsak propagandaszinten állt a kommunista Észak mögött, de az átmeneti fegyverszünet idején vállalt ellenőrzésben - a mandátumot megszegve - a magyar megfigyelők erősen részrehajló magatartást tanúsítottak. Aligha volt magyar érdek 1967-ben a diplomáciai viszony megszakítása Izraellel, majd az arab-izraeli konfliktusok erősen részrehajló interpretálása. A magyar kormány meglehetősen nagyvonalúan támogatta a „harmadik világban" folyó felforgató akciókat és aktív szerepet vállalt terroristák (köztük a hírhedt „Carlos") kiképzésében. Magyarország üdvözölte az Afganisztán elleni szovjet inváziót. Az utóbbival is összefüggésben a magyar társadalom, sőt sok kommunista vezető egyéni érzelmei ellenére Magyarország csatlakozott az 1984-es Los An- geles-i olimpiai játékok bojkottjához. Az elmúlt években sokat emlegetett Valutaalap- és Világbank-csatlakozásra is csak az első szovjet vétó után, második nekifutásra került sor, feltehetően valamilyen moszkvai engedély birtokában. A Helsinki folyamat keretében rendezett 1985-ös budapesti kulturális fórum alatt is a magyar rendezők betiltottak egy ellenzéki szellemű rendezvényt - ha külső intervencióra, úgy annál sajnálatosabb módon. De nem kívánok eltekinteni a korszak világpolitikai realitásaitól, elhiszem, hogy számos külügyi vezető és diplomata nem önszántából, meggyőződéssel szolgálta ki szervilis módon a moszkvai direktívákat, hanem az „ez van, ezt kell szeretni" konvencionális bölcsesség alapján. A nemzetközi szakos egyetemi képzés oktatójaként személyesen is tapasztaltam, hogy 1989-ben, a rendszerváltozás hajnalán a Bem tér magatartása és szelleme hirtelen radikálisan megváltozott és látható (feltételezem, nem színlelt) lelkesedéssel hajtotta létre a korábban elképzelhetetlen lépéseket, a nyitást Izrael, Dél-Ko- rea, Dél-Afrika felé, valamint az Egyesült Államokhoz és a többi, korábban ellenségnek tekintett NATO-országhoz fűződő viszony átalakítását. Az új külpolitika alapjai Kiss J. László korrekt módon, a politikai vitákon felülemelkedve mutatja be a rendszer- változás főbb külpolitikai tendenciáit. Rámutat, hogy 1990 elején még nem lehetett tudni, milyen irányt vesz a moszkvai peresztrojka és hogy nem parancsol-e „megállj"-t a csatlósok önállósodásának (tegyük hozzá, hogy ezt a Nyugat sem tudta és nem is próbálta volna megakadályozni), ezért a Varsói Szerződés tagjaként helyes volt a semlegességben jelölni meg a közvetlen célt. Bemutatja az Antall-kormány külpolitikai eredményeit, az orientációváltásban és az intézményes nyugati kapcsolatok kiépítésében vitt nemzetközi szintű vezető szerepet (apró tévedés: az EU-csatlakozási kérelmet - az azt késleltetni akaró szervezetet meggyőzve - nem az 1994-es korfui csúcsértekezleten, hanem szándékosan előtte, már április 1-jén nyújtottam be), valamint a máig érvényes hármas célrendszer kidolgozását. Helyesen mutat rá, hogy a szovjet tömb összeomlása kö2005. tavasz-nyár 275
