Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Szigeti Péter 60 „[A politikum lényege] a saját, ezáltal meghatározott helyzet világos megismerésében és a barát és ellenség helyes megkülönböztetésének feladatában [áll.]" Schmitt: i. m. 26. o. „[Ez az,] amit a jelenkori világ egyik fő feszültségének tartok, nevezetesen a feszültséget egyrészt a politika régi (egyesek szerint »természetes«) rendje, másrészt ama elgondolás és reménykedés között, amely egy új, az emberiséget egyesítő, metapolitikai vagy politika utáni rendre irányul." Manent: i. m. 299. o. 61 Nicole Gnesottót és Kari Kaisert idézi: Andor et al: i. m. 78. o. 62 Manent: i. m. 295-296. o. 63 Mill, John Stuart: A treatise on non-intervention. Idézi és összefoglalja: Walzer: Just and Unjust Wars, 87-91. o. 64 Walzer: Just and Unjust..., 52. o. 65 Manent: i. m. 329. o. 66 Walzer: Just and Unjust Wars, 177. o. 67 Uo. 185. o.: „Míg a katonák kötelessége a mögöttük álló civilek védelme, a partizánokat azok a civilek védik meg, akik között állnak." 68 Joes, Anthony James: Guerilla Warfare. In: Encyclopedia of Violence, Peace and Conflict Vol. 2. 75-87. o. 69 Walzer: Just and Unjust Wars, 187. o. 70 Bár terroristának tekinthető szervezetek már az i. sz. első században is léteztek (pl. zélóták), az aszasszinok a XI—XIII, a thugok pedig a XIV-XIX. századig működtek, maga a fogalom csak a francia forradalom során született meg. A terrorizmus kultúrája, mint politikailag hasznos és adoptálható rendszer, pedig ennél is később, csak az 1860-as években jött létre, orosz anarchisták kidolgozásában. Lásd David C. Rapoport: Terrorism. In: Encyclopedia of Violence..., Vol. 3. 499. o. 71 Walzer: Just and Unjust Wars, 198-200. o. 72 Ben-Yehuda ezt nem is tekinti terrorizmusnak, csak „politikai orgyilkosságoknak". Mindazonáltal elismeri, hogy tulajdonképp a terrorizmus „egyénre vetített" formájáról van szó: mindkét esetben az állam nem ismeri el a gyilkos jogát az emberölésre (ellentétben pl. az állami terrorral, a háborúval vagy a kivégzéssel), a gyilkos pedig nem ismeri el az állam lét- és büntetési jogosultságát (ellentétben, az előbbi példákon túl, a közönséges emberöléssel). Nachman Ben-Yehuda: Assassinations, Political. In: Encyclopedia of Violence..., Vol. 1.166. o. 73 Walzer lehetségesnek tartja azt az érvelést is, miszerint a „régi" terrorista bűne kisebb a hadviselés szabályait betartó katonáénál, „mivel az állam ritkán szerzi sorozással politikai ágenseit, ellentétben a katonaiakkal; a tisztségviselői létet mint karriert választani szokták." Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a „harc" szintjén nincs meg az az egyenlőség, mint a harctéren: a tisztségviselő nem tud visz- szalőni. Walzer: Just and Unjust Wars, 200. o. 74 Fullwinder, Robert K.: Understanding Terrorism. In: Problems of International Justice, 251-254. o. A szerző megfeledkezik arról, hogy a jog (egy nézőpontból) nem más, mint kodifikált eljárási erkölcs. 75 Rapoport a terrorizmusnak négy egymást követő hullámát azonosította (kb. 1880-1920,1920-1960, 1960-1990, 1990—; természetesen több átfedéssel és „túlélő" szervezettel, pl. a második hullámban alapított IRA-val), melyek céljaik és célpontjaik terén is változtak. Az első hullám célja a tökéletes társadalom volt, célpontjai kizárólag állami tisztségviselők; a második hullám célja a nemzeti felszabadítás, célpontjai az idegen telepesek és az elnyomó rendőrség; a harmadik hullám ideológiájában szélsőbaloldali volt, a célpontok köre kiterjedt és nemzetköziesedett (pl. repülőgéprobbantások); a negyedik hullám létrehozta a „szent terrorizmust", a célpontok totálisan válogatás nélkülivé váltak, az eszközök közé pedig bekerült az öngyilkos merénylet. Rapoport: i. m. 500. o. 76 Szabó Miklós: Állam, forradalom, erőszak. In: Államelmélet (előadások az államelmélet és az állambölcsészet körében (szerk.: Takács Péter), Miskolc 1997. 266. o. 77 Walzer: Just and Unjust Wars, 203. o. 78 Szilágyi Ákos: Hazánk - a halál 1-2. in: 168 óra, XIII. évf. 43-44. sz., 2001. okt. 25,-nov. 1. 22-23., ill. 36-37. o. 79 Az ellenvéleményért 1. Szilágyi Ákos: A háború privatizálása. In: Képtelen háború. Helikon-Korridor (h. n.) 2004.107-167. o. 246 Külügyi Szemle
