Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Szigeti Péter „ördögi" - kvalitásokra tesz szert, melyet sem katonai módszerekkel (fizikailag), sem politikai módszerekkel (ellenérvekkel) nem lehet elhárítani - mindkét hadviselési forma elveti a jogot egy erkölcsi alapozású „természeti állapot" kedvéért. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy morálisan is egyenértékű lenne a két hadviselési módszer: míg a „humánus hadviselés" lehetőleg tiszteli az ellenség életét is, és megkülönböztet hadviselők és nem hadviselők között, a terrorizmus nem ismer semmiféle tiszteletet vagy megkülönböztetést. De jelenti azt, hogy a terroristák is kvázi-politikai célokért küzdenek (legalább is annyira, mint a „humanitárius beavatkozók") - saját vallási-holisztikus világképük megőrzéséért, és nem „magánhóbortból" vagy „őrültségből".79 Minden típusára jellemző viszont, hogy a terrorizmus - egyfelől mivel elitista felépítése ellenére mindig népi érdekek képviselőinek vallotta magát, másfelől mivel másodlagos célpontjai (akikben rettegést próbál kelteni) sokkalta többen vannak, mint elsődleges célpontjai (akiket fizikailag támad) - két szinten zajló küzdelmet vitt végbe: erőszakos cselekményeket az utcán, és propagandaháborút a képernyőkön vagy a tárgyalóteremben. A modern tömegmédia a terrorista szervezetek számára létfontosságú; létrejötte egybeesik az alfabetizmus (és az újságolvasás) elterjedésével.80 Ebben is eltér a partizánmozgalmaktól, akiknek nem kell széles körű propaganda: tevékenységüket széles körben eleve elfogadott értékekkel igazolják, mint a nemzeti függetlenség. Összegzés A nemzetközi jog és legfőbb célja, a világbéke megteremtése előtt számos kihívás áll, miközben jelenleg (újra...) úgy tűnik, hogy csak karnyújtásnyira vagyunk tőle. A nemzetközi jog pozitív alapokon - egy „világtörvényhozás" felállításáig semmiképpen - nem működhet; természetjogi alapokon viszont nem módosítgatható célszerűségi alapon, illetve egy kevésbé szigorú erkölcsiség irányába. Ha viszont nem fogadjuk el a politikailag többé-kevésbé elfogadott, a hadviselést engedélyező eszmék „beillesztését" a nemzetközi jogba, akkor fennáll a veszély, hogy a politika - mint az igazságos háború klasszikus elméletének korában törvényszerűen - túllép a tiltó és korlátozó normákon, amelyek így a légvárak között találják magukat.81 A végső kérdés az marad, hogy mi hozza közelebb (ha egyáltalán elérhető) a világbékét: ha a nemzetközi jog jelenlegi szigorát szóban elismerjük, de tettekben megkerüljük; vagy ha az erőszak tilalmán lazítva, a békét mint végső célt odébb toljuk, de a hozzá vezető utat nem csak politikailag, hanem jogilag is legitimáljuk? 242 Külügyi Szemle
