Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Az eró'szakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog alkalmassá az „örök béke" megvalósítására: míg a hasonló személyes etikájú vallások és kultúrák ismernek a békénél és gazdagságnál magasabb értékeket is, amelyekért az embernek „érdemes magát feláldozni" (haza, Isten stb.), a liberális etika nem ismer ilyet. A liberális világképben az egyetlen magasabb érték az „emberiség" - ez viszont egy meghatározhatatlanul üres eszmény: „Manapság a politika színpadának valamennyi szereplője az emberiségre hivatkozik. Valamennyien az »emberiség nevében« cselekszünk, s az emberiség szolgálatában sok különböző dolgot teszünk. Eközben az »emberiség« egészen eltérő értelmezéseit tarthatjuk szem előtt, s végeredményben az »emberiség« három értelmezése még egybe is olvadhat."59 Az emberi jogokon alapuló örök béke eszméje tehát a politikum nélküli világ eszméje, legalább is mind Carl Schmitt, mind Pierre Manent fogalmai szerint.60 Ebben a világban gyakorlatilag édesmindegy lenne, hogy csak egy (világ)állam létezik, vagy ugyanannyi (vagy több), mint ma, mivel az állam(ok) csak igazgatási és szakpolitikai kérdésekben dönthetnének. Az Egyesült Államok tehát, mint a „liberális béke" fő propagátora, azért háborúzik, hogy ne legyen több háború (mint már, ideológiák által vezetve, annyian, annyiszor a történelem során), viszont tudnia kell, hogy a megvalósult „liberális béke" saját szuverén államiságát is lerombolná. Efölött úgy siklik el, hogy feltételezi, hogy a békés és liberális „új világ" mögé sorakozna fel. „[E szerint] az európaiakat nagyobb kötelezettségvállalásra buzdítják a szövetségen belül, anélkül azonban, hogy bármilyen beleszólást adnának nekik a koalíciós stratégia formálásába vagy a hadműveletek vezetésébe. Ebben a sémában a szövetségnek csupán egy valódi szereplője van, ez pedig az Egyesült Államok, amely kiterjeszti védelmét, és ezért cserébe azt várja az európaiaktól, hogy »viseljék ezt el és fogják be a szájukat«, vásároljanak amerikai fegyvereket, és úgy táncoljanak, ahogy Amerika fütyül. (...) Mivel azonban ez a perspektíva a valóságra épül, (...) ez az »Amerika vezette NATO« paradigma gyakran felbukkan az Egyesült Államok politikai gondolkodásában, legalább is a törvényhozás szintjén"61 A politika nélküli világ megteremtésének politikája természetesen szintén politika, csak kissé eszkatologikus színezetű. „[Ú]gy teszünk, minthogyha a bűnözők megbüntetése után mindjárt be is köszöntene a béke. Ez a feltételezés azonban vagy tautologi- kus vagy eszkatologikus. Tautologikus, amennyiben gondolatban minden zavarkeltő tényezőt eltüntetünk: akkor persze automatikusan be kell állnia a békének és a nyugalomnak. (Csak éppen azokról az újabb zavarkeltő tényezőkről feledkezünk meg, amelyek nyilvánvalóan színre fognak lépni.) Eszkatologikus, amennyiben azt tételezzük, hogy megjött az »idők vége«, s hogy egy »végső harc« után élvezni fogjuk a béke aranygyümölcseit. Vagyis megelőlegezzük az »idők végét«, megelőlegezzük a jövendő békét, és úgy teszünk, mintha már itt volna."62 A demokrácia-párti beavatkozás itt közvetlenül összeér a „régi" igazságos háborúelméletekkel: egy abszolút cél, az „örök béke" érdekében bárhol, bárki (aki megfelelő hatalommal rendelkezik) beavatkozhat olyan emberek „üdvéért", akik ezt nem kérték 2005. tavasz-nyár 237
