Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog Koszovóban), nem tudnak és néha, a pillanatnyi békehelyzet megó'rzéséért, nem is akarnak nyújtani. Bár a kirobbantó felet könnyen fel lehet ismerni, sőt legyőzni, vezetőit törvényszék elé állítani és a népet démonizálni, a lerombolt status quót visszaállítani lehetetlen. Ennek következményeit és ellentmondásait a humanitárius beavatkozás vizsgálatánál fogom számba venni. Demokrácia és „liberális béke" A kollektív biztonság és az ENSZ-rendszer sikertelensége magyarázható azzal is, hogy nem hatolt eléggé „mélyre", így nem változtathatta meg a külpolitika logikáját: az államokat elfogadta mint „önrendelkező" (tehát politikai berendezkedésüket maguk meghatározó) entitásokat, így az állami berendezkedésben inherens háborús okokat nem tudta - esetleg nem is akarta - megváltoztatni. Márpedig a támadó háború okai és döntése mindig belpolitikai. A „liberális béke" elmélete az a megfigyelés és ebből következő elméleti tétel, hogy a liberális elvek alapján berendezkedett, demokratikus államok nem viselnek egymás ellen háborút, ezért az örök béke megteremtésének egyetlen módja a demokráciák világméretű elterjesztése. A „liberális béke" alaptézise és filozófiai kifejtése Kanttól származik, aki „az Örök Béke első definitiv cikkelyeként" azt a követelményt fogalmazta meg, hogy „a polgári alkotmány minden államban köz- társasági legyen". Mert ,,[o]ly esetben, amikor az állampolgárok hozzájárulása szükséges annak eldöntéséhez, hogy »legyen-e háború, vagy sem« - s a köztársasági alkotmány szerint ez nem is történhetik máskép - úgy mi sem természetesebb, mint az, hogy: nagyon is meggondolják magukat, vájjon ily fájdalmas játékba belekezdjenek-e? Annál is inkább, mert a háború minden sanyarúságát maguknak kell viselniök. így: maguknak kell harcolniok; a háború költségeit saját vagyonukból kell előteremteniök; a pusztulást, amit a háború okoz, nekik kell helyreállítaniok; s végül a bajok betetőzéseképp, a békét magát is megkeserítő - és az új háborúk miatt soha meg nem szűnő - adósságok törlesztését is magukra kell vállalniok."50. Persze sok olyan eset van, amikor a „szabad polgárok" a háború mellett döntenek, de ezt valóban csökkentik a széles(ebb) érdekképviseletet biztosító mechanizmusok (képviseleti demokrácia, szólásszabadság), a békét, a kereskedelmet és a fogyasztást helyeslő liberális ideológiák, és a más liberális (demokratikus) államok felé irányuló rokonszenv.51 A liberalizmus mindenesetre „békésen hódító" ideológia, mint a kereszténység, amely mindenáron terjeszkedni akar - ha lehet békésen, de Owen megfigyelései szerint a liberális államok a nem liberálisakkal szemben igen agresszívan tudnak viselkedni.52 További, a hadviselést befolyásoló tényezők származnak abból, hogy a mai nyugati demokráciák legfeljebb közvetett módon (azaz sorozott hadseregek nélkül), és komolyabb (a fogyasztói társadalom működését veszélyeztető) anyagi terhek nélkül szeret2005. tavasz-nyár 235
