Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - NEMZETKÖZI JOG - Szigeti Péter: Az erőszakhasználatot legitimáló jelenkori politikai eszmék és a nemzetközi jog
Szigeti Péter Az univerzalizálódás által létrehozott politikai eszmék és normarendszerek természetesen politikailag (is) rendkívül fontos elvek, és ezek előmozdítása rendszeresen szerepel, mint casus belli, és mint lehetséges jus ad bellum is (mind erkölcsi, mind jogi értelemben). Ezek tehát az emberiség, az emberiesség és az emberi jogok, a demokrácia és a nemzet. Konkrétabban: a „nemzet" nevében indított háború (nemzeti felszabadító harcok, a nemzet dicsősége, ősi területe érdekében indított háborúk, stb.); a „demokrácia" nevében indított háború („pro-democratic intervention"); illetve az „emberiesség" nevében indított háború (humanitárius beavatkozás). Ezek nagyjából mind megjelennek a nemzetközi jogrendben, nemegyszer mint azok alapjai.11 Ezért elemzésemet ezek vizsgálatával fogom folytatni. A nemzet eszméje és az önrendelkezés joga A nemzet fogalma és keletkezése A nemzet alapvetően egy új „politikai test" volt, amelyet a (francia és angol) polgári forradalmakat létrehozó polgárság ajánlott a nemesség által kisajátított régi helyett,12 mely immár az egész népre kiterjedt: nemzet = nép = állam (államnemzet).13 Másfelől, ahol az új politikai testet körülvevő állami keretek csak az elnyomást fokozták, a nemzeti (népi) kultúra pedig kézenfekvő kötőerőnek tűnt, azaz először Kelet-Közép Európában, a sok nemzet felett uralkodó dinasztikus birodalmak területén, a nemzetet elsősorban misztikus kulturális egységként, az „egy családból származók" nemzetségmítoszának mai változataként értelmezték (kultúrnemzet).14 A XVIII. század dinasztikus érdekű, a népesség által eltűrt vagy megvetett háborúi után kézenfekvő gondolat volt, hogy ha egyszer mindenhol a nemzetek képviselői veszik kezükbe a kormányzást, a világ sokkal békésebb lesz; a nemzeti felszabadító mozgalmak ezért is érezték magukat felsőbbrendűnek a legyőzni vágyott arisztokratikus rezsimeknél. A nemzetállam létrejötte összefügg a liberális és demokratikus értékek elterjedésével is, de nem ellentmondásmentesen. A két fogalom először is felfogható ikertestvérekként, különösen ha születésük időpontjára, a francia forradalomra gondolunk: ,,[a]zt lehetne mondani: csakis egyén kormányozhatja önmagát, ennélfogva a politikai társadalomnak önmaga kormányzásához a lehető leghasonlóbbá kell válni az egyénhez. Ez az individualizált politikai test viszont a nemzet! Mint minden egyén, aki tudatában van individualitásának, aki maga akar lenni és nem más, a nemzet is tele van büszkeséggel, hiúsággal, gyakran ingerelhető és olykor agresszív."15 A nemzet tehát sokszor individuumként viselkedik, miközben polgárai individuumának (identitásának) része lesz. A nemzetet másfelől felfoghatjuk úgy is, mint a demokrácia „külső határát":16 azon „közös ügyek" határát, melyek megvitatása mindenkit megillet - kivéve az idegent. Természetesen minden politikai közösségen belül létrejön „a szegények és a gazdagok 230 Külügyi Szemle
