Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2005 (4. évfolyam)
2005 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Magyarics Tamás: A brit biztonságpolitika ötven éve
A brit biztonságpolitika ötven éve dókban, hanem hagyományos pragmatikus, érdek alapú szövetségekben gondolkodik). Jelenleg az Egyesült Királyság területét nem tudják elérni a tömegpusztító fegyverekre újonnan szert tett államok, de 2030-ig valószínűnek látszik, hogy ezek az államok szert tesznek a megfelelő rakétatechnológiára. Az Egyesült Királyság ezért vállal olyan prominens szerepet az iráni nukleáris program nemzetközi ellenőrzés alá helyezésében, ugyanis a perzsa állam lehet az első ezen országok közül, amelynek rakétái elérhetik a szigetországot.52 Jelenleg még nem folyik különösebben éles vita az amerikai rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek esetleges nagy-britanniai telepítéséről. A konzervatívok elvileg nem ellenzik, a munkáspártiak, valamint a liberális demokraták viszont adott esetben a telepítés ellen foglalhatnak állást - a helyzet ebben az esetben némileg hasonlít majd az 1980-as évek vitáira, amikor az amerikai cirkáló rakéták Greenham Common-i és molesworth-i jelenléte ellen vehemensen tiltakozott a Munkáspárt. Napjainkban azonban katonailag is kevéssé lenne védhető egy ilyen döntés. Egyrészt hatékonyabb védelmet kínál, és a jelenlegi kihívásoknak jobban megfelel, a NATO Active Layered Theatre Ballistic Missile Defence elképzelése. Másrészt, ennek hiányában is, Washington nem a szárazföldre, hanem a tengerre telepített rakétavédelmi rendszer mellett dönthet; így az Aegis rendszer is szóba jöhet vagy akár az olyan európai tengeri légvédelmi képességek, mint a brit Type 45 rombolók. Az Egyesült Királyság biztonságpolitikáját az utóbbi fél évszázadban nagyfokú folyamatosság jellemezte annak ellenére, hogy világtörténelmi jelentőségű események történtek ebben az időszakban. Az ország geopolitikai helyzete is bizonyos változásokon ment át; ám az alapvető tények nem változtak: az Egyesült Királyság másodosztályú világhatalom és első osztályú európai hatalom. Továbbá, elsősorban biztonságpolitikai téren, London mindig is egyértelműen kötődött Washingtonhoz, ellenben kétértelműen az európai kontinenshez s a tárgyalt időszak nagyobb részében annak nyugati feléhez. Történt ez mindannak ellenére, hogy az Egyesült Királyság mindössze Európában és ott is csak biztonságpolitikai téren számíthat vezető szerepre, ahogy azt a Munkáspárt 1997-es választási kiáltványának egyik jelszava is kifejezte: „Vezető szerepet adunk Nagy-Britanniának Európában." A 2001. szeptember 11-ei események azonban visszalendítették a brit biztonságpolitikát a churchilli hagyományokhoz: a jelenlegi brit biztonságpolitika alapvonalait tekintve lényegében megegyezik az amerikaival. Mindketten azonos fontossági sorrendet állapítottak meg biztonságpolitikai téren: a tömegpusztító fegyverek, a „haramiaállamok", a „kudarcot vallott államok" és a terrorizmus, illetve ezeknek a kombinációja. Azonos a biztonsági környezetre adott válaszuk is: globális küzdelem ellenük, mindenekelőtt megelőző eszközökkel, valamint a szabadság és a demokrácia terjesztése, ha kell, fegyveres erővel is. Amennyiben az Egyesült Királyság valóban vezető szerepet kíván játszani Európában, többek közt ennek a biztonságpolitikai koncepciónak a helyességéről kell meggyőznie partnereit mind az Európai Unióban, mind pedig a NATO-n belül. 2005. tavasz-nyár 223
